|
2010. november 28. Advent 1. vasárnapja |
||
|
Napi evangélium Mert mint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. Mert amint a vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába [Ter 7,7], és nem is gondoltak rá, amíg el nem jött a vízözön és el nem ragadta mindnyájukat: így lesz az Emberfia eljövetele is. Ha akkor ketten a szántóföldön lesznek, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. S ha két asszony őröl malommal, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok. Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren volna és nem engedné betörni a házába. Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia. Lk 24,37-44 Gondolatok a napi evangélium kapcsán El kell érnünk Betlehembe El kell érnünk Betlehembe hordjuk szívünk szakadatlan, Nagy Gáspár egyik verséből (Hótalan a hegyek inge) származik a fenti idézet. Lassan belépünk a decemberbe, amely hónap elhozza nekünk az esztendő legszebb ünnepét, a karácsonyt. A napok egyre hidegebbek, egyre sötétebbek, itt a tél. Mindannyian igyekszünk behúzódni otthonunkba, egyesek a meleg lakásba, mások a kevésbé fűtöttbe, mert nem telik arra, hogy nagyobb meleg legyen otthonukban. Az ablakon át nézzük a kopár tájat, melyet ilyenkorra néha már betakar a hó. Ez a tél még megváltatlan. Még nem jött el a Megváltó, de most elkezdjük a várakozást. Advent első vasárnapján csupán egyetlen gyertya lángja töri meg a sötétséget, de már ez a parányi fény is reményt nyújt nekünk: érdemes várakoznunk és készülődnünk, mert közeledik a Megváltó születésének napja. Adventi koszorúnk első gyertyájának fénye már magába rejti azt a világosságot, amely a betlehemi jászolban fekvő Gyermekből fog felragyogni. Kormos arcunkat és bűnös szívünket illik megtisztítani az ünnepre. Az advent kellő időt biztosít ehhez számunkra. Jeges, fagyott járdákon és utakon kopog cipőnk a templom felé a hajnali órákban, mert a hajnali misék különös hangulatát és kegyelmét kár volna kihagyni. Az advent kegyelmi idő, a bűnbánat ideje, a lélek-tisztítás ideje. A lelki éberség, a virrasztás ideje ez mindannyiunk számára. Jézus születése a világtörténelem legfontosabb pillanata. A vele való találkozás és benne Isten Fiának felismerése az életem legfontosabb pillanata lehet. Bár méltatlanok vagyunk rá, Isten mégis a mi emberi világunkat választotta cselekvésének színterévé. Jézus eljön világunkba és megérkezik az én kis világomba is. Ő a Megváltó, akinek születésére készülünk most, az adventi időben. A mai nap evangéliuma a várakozás fontosságára hívja fel figyelmünket. Várakozásunk azonban máskor sem, de most, e kegyelmi időszakban főleg nem lehet tétlen, hanem hitünk ébresztését, növekedését szolgálja. Hit nélkül ugyanis legfeljebb egy ugyanolyan kisdedet látunk majd szenteste Jézusban, mint akármelyik más gyermekben. Vajon megnyílik-e szemünk, szívünk, lelkünk, hogy meglássuk az isteni Megváltót? Ne szalasszuk el életünk nagy lehetőségét, a messiással való találkozást! E napokban néha rápillantok az üzletek kirakataiban a műhóval fedett szarvasokra és télapókra. Mindenütt csillogó ajándékok, fenyőfák, gyertyák. Ez a világ még megváltatlan. Az ünnepből jó üzletet, jó vásárt csináló világ még megváltatlan. A figyelmünket a jászolban fekvő Gyermekről elvonó káprázatos világ még megváltatlan. S e világ el is múlik, el is tűnik, anélkül, hogy észrevenné a Megváltót. A költő, Nagy Gáspár így fejezi be fentebb idézett versét: Az indul el akaratlan A ma kezdődő adventnek a célja az, hogy elérjünk Betlehembe. De ehhez el kell indulnunk, hogy amikor majd éjfél száll a nagytoronyra, s harangzúgás tölti be az estét, a felragyogó jászolban megláthassuk Isten Fiát, aki megváltotta a világot. Horváth István Sándor Imádság: Urunk, Jézus! Ma elindulunk adventi utunkon, amely Betlehembe vezet. Nem engedünk a világ csábító fényeinek, hanem az igazi világosságot követjük. Az üzletek fényárba öltözött kirakatai hiába kápráztatják el szemünket, mi tudjuk, hogy egyetlen gyertya parányi lángja képes bennünk reményt ébreszteni. Reményt, hogy érdemes várakoznunk és készülődnünk, hogy közeledik a mi Megváltónk.
|
||