|
2010. december 19. Advent 4. vasárnapja |
||
|
Napi evangélium Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban
egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki
álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne
fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét. Mt 1,18-24 Gondolatok a napi evangélium kapcsán Lépjetek be és lássátok! Kispap koromban szívesen olvastam a katolikus hitre tért tudósok, művészek és más hírességek életrajzát. Emlékszem többek között egy angol származású íróra, akinek a nevét most idő hiányában nem kerestem meg, de talán nem is neve a fontos. Ő anglikán vallású családban született, de tizenhat esztendősen elhagyta hitét. Gyermekkorában inkább felszínes volt vallásossága, ezért aztán oly könnyen vetette le ősei hitét, mint egy kinőtt kabátot szokás levetni. Tíz évig tartó hitetlen életmód után tért meg, de nem az anglikán vallásba tért vissza, hanem a katolikus Egyházba kérte felvételét. Később sokszor megkérdezték tőle anglikán ismerősei és régi barátai, hogy milyen a katolikus Egyház? Nagyon megjegyeztem a történetéből, hogy ilyenkor mindenkinek ezt a választ adta: „Lépjetek be és lássátok!” Advent negyedik vasárnapján, a karácsonyi ünnep kapuján, mintha csak egy égi hang szólna hozzánk: „Lépjetek be és lássátok!” Adventi utunkat végigjárva lépjünk be a betlehemi barlangba és lássuk a Gyermeket! De miként az anglikán vallásból sem tér át mindenki a katolikus hitre, s ahogy a gyermekkorukban csupán felszínes vallásosságig jutottak sem lépik át valamennyien a meggyőződéses hit határát, ugyanúgy sokak maradnak csupán külső szemlélői a karácsony ünnepének. Az ünnepi órákban értetlenül állnak majd, a karácsony elmúltával pedig siránkoznak, hogy a mai karácsonyok már nem az igaziak. Napjainkban is beteljesednek azok a szavak, amelyeket Szent Máté evangéliumának elején olvashatunk: „A világosság a világba jött, de mégsem ismerte fel a világ” (Jn 1,10). Nem lépnek be a Isten titkainak világába és nem akarnak látni. Az utolsó adventi vasárnap evangéliuma segít minket, hogy közelebb kerüljünk a karácsony titkához, a megváltás titkához, Isten titkához. Mária jegyesének, Józsefnek az álmából megtudjuk, hogy a gyermek a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fog megszületni. Az álomban hallott angyali szó elárulja továbbá, hogy a születendő gyermek váltja meg a népet bűneitől, azaz ő a Megváltó. Az álom leírását követően Szent Máté Izajás próféta jövendölését idézi, amelyből megismerjük, hogy szűztől születik a megváltó, akit Emmanuelnek fognak hívni. A Gyermek születése bizonyosságot hoz nekünk, embereknek, hogy velünk az Isten, aki nem hagy el minket. A mai vasárnapon, néhány nappal az ünnep előtt, tisztázzuk szívünk szándékát! Mit várunk a karácsonytól? Mit várunk az ünneptől? Nyugalmat, pihenést, szabadidőt a decemberi rohanás és az egész évi munka után? Kellemes érzéseket, amelyeket talán boldogságnak érzünk? Vagy talán a gyermekkori élmények feléledését várjuk? Esetleg megelégszünk néhány ajándékkal, amit családtagjainktól kapunk? Mit várunk a karácsonytól? Kit akarunk látni? Kivel szeretnénk találkozni? A Karácsony az Isten-látás ünnepe. Ilyenkor minden szem, minden hívő ember szeme a jászolra szegeződik. Még az utolsó adventi napokban is oly sok minden vonja el figyelmünket a lényegről, a Gyermekről, az igazi Világosságról. Ne engedjünk a csábításnak! Lépjünk be hittel a betlehemi barlangba és lássunk! Hallgassunk az isteni küldöttekre, ismerjük fel az isteni jeleket, szívleljük meg Isten üzenetét! Lépjünk be és lássunk! Horváth István Sándor Imádság: Urunk, Jézusunk! Az ünnep kapujában állva nem gondoljuk azt, hogy méltók vagyunk jöveteledre és a veled való találkozásra. De kifejezzük vágyunkat, irántad való vágyakozásunkat, a szeretet utáni igaz vágyunkat. Látni szeretnénk téged, s szeretnénk felismerni benned Megváltókat és Üdvözítőnket! |
||