2010. február 21.

Nagyböjt 1. vasárnapja

Napi evangélium:

Abban az időben: Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust.

Lk 4,1-13

Elmélkedés:

Gondolatok a napi evangélium kapcsán

A kísértés legyőzhető

Egy valóságban megtörtént esetet dolgoz fel egy német filmrendezőnek A kilencedik nap című alkotása. A történet a második világháború idején játszódik. Az egyik koncentrációs táborból kilenc napra hazaengednek egy luxemburgi katolikus papot, s arra kényszerítik, hogy ez idő alatt püspökét, mint egyházi vezetőt állítsa a nácik oldalra. Ha teljesíti a kérést, nem bántják családját és pap-fogolytársai kiszabadulnak a táborból, megmenekülnek a biztos haláltól. A szabadság kilenc napja alatt André atya elbizonytalanodik, kísértésbe esik: vajon családja és a foglyok szabadulása érdekében megtehet-e ilyet? A film nagyon érdekes pillanatai, amikor az atyával kapcsolatot tartó katonatiszt különféle dolgokkal, cigarettával, drága konyakkal, édességgel vagy egy pohár vízzel kínálja, de ő nem fogadja el ezeket. Egyedül a csokoládét fogadta el, hogy az utcán játszó gyerekeknek odaadhassa. Az atya látja, hogy az ajándékok valójában kísértések, amit vissza kell utasítani. Végül lelkiismeretére hallgatva nem engedelmeskedik, hanem visszatér a koncentrációs táborba.

A film szerint – és ezt a mindennapi életben mi magunk is megtapasztalhatjuk – a kísértések sokszor igen nehéz helyzetbe állítják az embert, amelyben rendkívül nehéz döntést, helyes döntést hozni. Mert a kísértések esetében nem arról van szó, hogy a gonosz, a sátán valamilyen nyilvánvaló rosszat akar az embertől, hanem nagyon ravasz módon sokszor egészen tetszetősen mutatja be a dolgokat, s az ember alig veszi észre, hogy milyen csapdába kerülhet. A gonosz lélek a jó látszatát keltve ösztönöz minket a rosszra.

Nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma Jézus megkísértéséről szól. Szent Lukács írása szerint Jézus megkeresztelkedését követően történt az esemény. Ennek azért van jelentősége, mert a megkeresztelkedéskor a mennyei Atya kinyilvánította, hogy Jézus az ő Fia: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Lk 3,22) – hangzik az égből az Atya hangja. A kísértő azt kívánja a pusztában Jézustól, hogy bizonyítsa be ezen tanúságtétel igazságát, tehát mutassa meg, hogy ő valóban az Isten Fia. Az első kísértés arra irányul, hogy Jézus csodás módon gondoskodjon magának ételről: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.” A jelenet eszünkbe juttatja, hogy a választott nép a negyven éves pusztai tartózkodás alatt miként esett istenkísértésbe. Az éhség megszüntetésére csodát akartak, kenyeret követeltek Istentől és meg is kapták, hiszen manna hullott az égből. A választott nép tehát nem állta ki a próbát, hitetlenül fellázadt Isten ellen, Jézus viszont elutasítja a kísértést, nem tesz csodát a maga érdekében, hanem bízik az isteni gondviselésben.

A második kísértésben az imádásért cserébe hatalmat és dicsőséget ígért a gonosz Jézusnak. A „hazugság atyja” az állítja, hogy mindez az övé, ami nyilvánvalóan nem igaz. E második kísértésnek is az a lényege, hogy Jézus forduljon el az igaz Istentől, s helyette a sátán imádja, amit ő természetesen határozottan visszautasít. A sátán harmadik próbálkozása azt célozza, hogy Jézus mutasson látványos jelet a nép számára, amely egyértelműen bizonyítja, hogy ő a Messiás. A korabeli zsidók között ugyanis elterjedt volt az az elképzelés, hogy az eljövendő Messiás különleges jeleket mutat a jeruzsálemi templomban. A gonosz tehát ezért kéri Jézustól, hogy vesse le magát a templom tetejéről, s mutassa meg, hogy sérülés nélkül megteheti ezt. Jézus tudja, hogy ő a Messiás, de nem ilyen módon akarja ezt megmutatni az embereknek, hanem majd azon a módon, tudniillik szenvedése és kereszthalála által, amit az Atya kíván tőle.

Befejezésül még két tanulságot szeretnék mondani az evangéliumhoz kapcsolódóan. Az egyik az, hogy Jézus, ha akarta volna, kenyérré tudta volna változtatni a követ. De a sátánnak is nagy a hatalma, ő azonban szeret fordítva cselekedni, s képes arra, hogy a kenyeret kővé változtassa. A Példabeszédek könyvében olvashatjuk a következőt: „Édes az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de aztán a szája kaviccsal lesz tele” (Péld 20,17). Ha elfogadjuk a sátántól, a „hazugság atyjától” a kenyeret, akkor az gyorsan kővé változik a szánkban. Jobb nekünk a becsülettel szerzett kenyér, a mindennapi kenyér, amelyet Istentől kérjünk!

A másik tanulság pedig az, hogy ne bízzuk el magunkat, ha sikerül visszautasítanunk egy kísértést, mert a gonosz újra támadni fog. A mai evangélium befejező mondata szerint a sátán „egy időre elhagyta” Jézust. Nem örökre, nem véglegesen. Az utolsó vacsorát követően, a szenvedés éjszakáján majd újra megjelenik, s arra kísérti az Úr Jézust, hogy szálljon szembe az Atya akaratával és ne engedelmeskedjen. A gonosz tehát nem adja fel, újra és újra próbálkozik az Úrral is és velünk is. Ismerjük fel és Jézus példája szerint utasítsuk vissza! Jézus megkísértésének története azt igazolja, hogy a kísértés legyőzhető. És legyőzhető a mi számunkra is, mert a kereszten Jézus legyőzte a gonoszt. Jézussal legyőzhető, visszautasítható minden kísértés.

(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, Jézus, hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy magamra hagytál, nem törődsz velem, nem gondoskodsz rólam. Bukásaim és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak hozzád és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések idején is a te arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed után nyúljak, s a te szívedre hajoljak.

Forrás: http://evangelium.katolikus.hu/