2010. március 31.

Nagyszerda


 

Napi evangélium:

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”

Mt 26,14-25

Elmélkedés:

Készülődés jellemzi a húsvét előtti utolsó napokat. A nép készül a húsvéti ünnepre, s mindenhonnan érkeznek Jeruzsálembe az emberek. A vallási vezetőknek számító farizeusok és írástudók megölni készülnek Jézust, mert egyre többe hisznek benne, hiszik, hogy ő az Isten küldötte. Júdás készül elvégezni szörnyű tettét az árulást. Jézus és tanítványai a húsvéti vacsorára készülnek, amely az utolsó lesz az Úr számára. A mi számunkra pedig a végéhez közeledik a nagyböjt, a húsvéti előkészület ideje. Bűnbánattal, szentgyónással, imádsággal és jócselekedetekkel készültünk, hogy Urunk halálára és feltámadására emlékezzünk a következő napokban. A mennyei Atya készül a kereszten magához ölelni Fiát.

Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Szűzanya, aki Szent Fiad testét a sírba fektetted, temesd Őt szívembe most. Vágyva vágyik szívem, hogy sírja, börtöne, otthona legyek a szeretetnek.

Tudom, kihűlt szív ez, hidegebb a Fiad sírját elzáró kőnél is, könyörületességed tüzével mégis lobbantsd lángra, ó győzedelmes Szűz!

Add, békén Szent Fiadhoz közelednem, s a szeretetben oly erősen eggyé válni vele, hogy a halál se válasszon el egymástól.

Forrás: http://evangelium.katolikus.hu/