A rózsaszentmártoni egyházközség története

A jobbágyi- és zsellérháztartások száma 1696-ban 31, 1712-ben 17. 1699-ben Fancsal még plébániaközpont volt, plébánosa Bártfay György, de az 1820-as évek közepén az apci plébániához tartozik filiális egyházként. Az 1746 és 1766 évi egyházlátogatás jegyzőkönyve arról tudósít, hogy a Szent Márton püspök tiszteletére épített templomot önerőből építették, tornya nem volt, a harangláb a templom mellett álló kereszt  Szűcsi felöli oldalán állt és arra szerelték fel a harangokat. Két harang és egy lélekharang állt ott. Az első világháborúban a két nagyharangot leszerelték és elvitték. Ágyút öntöttek belőle. A mostani harangokat 1924-1925-ben készítették Slezák Sándor harangöntővel. A templom tetőzete fazsindelyes volt, beázott. 1926-ban restaurálták a templomot. A munkálatokat Rimár József építészmérnök irányította. Leszedték a tetőt, erős betonkoszorúval összefogták a falakat, hogy ne repedjen tovább. Ekkor cipelték fel a rózsai segítők a harangokat a toronyba.

1750-ben a fancsali hívek arra kérték a püspököt, hogy őket eddigi egyházukból, Apctól leválassza és szervezzék önálló plébániává. Filiaként csatolja hozzájuk Szűcsit, ahol Zizeki János plébános nehéz körülmények között élt. A fancsaliak megígérték, hogyha náluk lesz a plébánia központja, ők majd gondoskodnak róla és a paplakot is rövidesen megépítik. Barkóczy püspök teljesítette kérésüket és 1750-ben Fancsalra helyezte plébánosnak az eddig Szűcsiben működő Zizeki atyát.

1798-ban Vajgyik György fancsali plébános azt panaszolja, hogy templom sötét, kicsi, mennyezet ledűlőben, oltára összeomlik. A paplak nedves és egészségtelen. Egyik oldala ledőlt, mennyezetét alá kellett támaszatni. A püspök kérésére Grassalkovich Antal 1800- felépítette az új paplakot. Az új templom építését is megkezdte 1806-ban, de csak 1813-ban tudták megáldani és használatba venni. A főhomlokzatra 1828-ban építették fel az órapárkányos tornyot.

Laczik István 1912-ben édesapjától hallotta  – aki 48 évig volt harangozója a falunak (1882-1930), hogy lett Fancsalból Rózsaszentmárton. Az 1890-es évek egyházi képviselő-testülete, az akkori községi képviselő-testület Hajdú Ödön plébánossal és Liszkai Lajos főjegyzővel az élen elhatározták, hogy megszüntetik a Fancsal nevet. Mivel a falu védőszentje Szent Márton volt erre szerették volna átnevezni. 1892-ben küldöttség utazott a minisztériumba és kérték a község nevének átírásához az engedélyt. Mivel Szent Márton nevű községből sok volt az országban, kellett valamilyen előnevet adni. Állítólag Hajdúkovics Ödöntől származik az ötlet a Rózsa előnévre. Az akkori előkelőségek  és jobb módúak –  de sok parasztember telkén is  – sok futórózsabokor volt. A minisztérium meg is adta az engedélyt 1892. szeptember 20-án a Magyar Királyi Kormány jóváhagyása 51367/XVII. számú engedélyével.

A második világháború után –  bánya miatt itt már volt villanyvilágítás – elhatározták, hogy kivilágítják a keresztet. Egy lécből készült keresztre rakták fel az égőket és azt tették fel a torony tetejében lévő keresztre. Még a tőlünk 10 km-re lévő Hort községben is látszott éjszakánként. Sajnos az egyszerű szerkezet hamar tönkrement.