2010. május 16.

Urunk mennybemenetele

Napi evangélium:

Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük:

„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.”

Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.

Lk 24,46-53

Elmélkedés:

Gondolatok a napi evangélium kapcsán

A menny felé

Néhány esztendővel ezelőtt egy katolikus iskolába hívtak lelkinapot tartani a gyerekeknek. Többen is voltunk papok, s rám azt a feladatot osztották, hogy néhány osztályban beszélgessek a gyerekkel a megadott témáról. Nem hagyományos hittanóra volt ez, hanem egészen kötetlen formában zajló beszélgetés, illetve játék. A gyerekek kihasználták a lehetőséget és mindenféle érdekes kérdések záporoztak felém. Emlékszem, hogy főleg azzal kapcsolatban tettek fel kérdéseket, hogy milyen lesz a mennyország, hogyan fogunk oda eljutni, kik lesznek ott és mit fogunk csinálni. A mennyországról alkotott gyermeki elképzelésekkel nem csak az én arcomra csaltak mosolyt, hanem sokszor megnevettették velük egymást is a diákok. Már éppen végéhez közeledett az egyik ilyen óra, amikor egy kislány jelezte, hogy a szünetben ő még szeretne valamit kérdezni. Az óravégi ima után a csengőszóra a tanulók kiviharzottak a folyosóra és az udvarra, s a teremben csak az említett kislány maradt, akinek nevét hirtelen támadt meglepődöttségem miatt elfelejtettem megkérdezni, ezért most Eszternek nevezem őt. Az osztályfőnök a terem hátsó részéből odatolt mellé egy kerekesszéket és segített neki átülni. Ekkor vettem csak észre, hogy milyen komoly betegsége van Eszternek: mindkét lábára béna. Amikor átvillant az agyamon, hogy az élet mily kemény próbára tette ezt a tízéves kislányt, furcsa belső remegés fogott el. Féltem, hogy mit fog kérdezni. És ő nem kímélt. Az Eszter szíve mélyéről feltörő kérdés a szívem mélyéig hatolt: „A mennyben tudok majd járni?” Egyetlen pillanat alatt tört rám a sírás. Hiába próbáltam volna visszatartani. Hulló könnyekkel bólogattam, s elhaló hangon suttogtam, hogy igen, a mennyországban te is fogsz járni és szaladni.

Ez a kis történet jutott eszembe Jézus mennybemenetelének mai ünnepe kapcsán. Gyerekeket és felnőtteket egyaránt foglalkoztatnak a következő kérdések: Hová távozott Jézus, amikor elment ebből a világból? Hol található és milyen a mennyország? Mit fognak ott csinálni azok, akik eljutnak oda? Miben különbözik a mennyországi élet a földitől?

Nehéz kérdések ezek, amelyekre abban az értelemben nem tudunk biztos választ adni, hogy bárki is visszatért volna onnan a földi világba, s elmondta volna nekünk, hogy milyen a menny. Keresztény hitünk, amely az isteni kinyilatkoztatáson alapszik, azonban ad nekünk választ. Mit jelent a mennybemenetel Jézus számára, s milyen biztató reményt jelent ez nekünk? Emlékszünk rá, hogy Jézus Pilátus helytartó ítélőszéke előtt állva kijelentette: „Az én országom nem ebből a világból való” (Jn 18,36). A mennyei Atya küldötteként érkezett el emberi világunkba, itt a földön élt és teljesítette küldetését, de feltámadását, megdicsőülését követően nem maradhatott örökre ebben a világban, mert az ő igazi hazája, országa, otthona nem a földi világ, hanem a mennyei. Távozásával a mennybe felhívja figyelmünket arra, hogy a mi hazánk is mennyben van, ahogyan ezt Szent Pál apostol tanította (vö.: Fil 3,20). Hazamenni, hazatérni mindig öröm! Csak örömmel gondolhatunk arra, hogy Jézus visszatért a mennybe, s nem szabad amiatt sajnálkoznunk, hogy elhagyott bennünket, magunkra hagyott minket, hiszen ez valójában nem is igaz, mert a pünkösdkor érkező Szentlélek által titokzatos módon velünk van. S örömmel gondoljunk arra is, hogy Jézus a mennybe vár minket! Azt szeretné, hogy eljussunk hozzá, s örökre vele éljünk a tökéletes boldogságban! Az új élet egészen más lesz, mint a földi. A földi élet hiányosságait, gyengeségeit, esetlenségeit, fájdalmait és szenvedéseit nem visszük magunkkal. Ott megkapjuk mindazt, ami hiányzott a földön a boldogságunkhoz. Nem marad semmi abból, ami fájdalmat okozott nekünk ezen a világon, hanem részünk lesz a tökéletes szeretetben.

Az igazi hazánk ott van és ott érezzük igazán otthon magunkat, ahol szabadok vagyunk, ahol elfogadnak minket, s ahol szeretnek bennünket. Mindez a földön csak részben tapasztalható meg, de a mennyben, ahová Jézus távozott, tökéletes és teljes lesz. Érdemes mindannyiunknak törekednünk a menny felé!

Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézusunk! Te harminchárom esztendőre otthonodként fogadtad el a földi világot, az emberek világát, a mi világunkat. Ittléted a szeretet helyévé tette a földet, s ennek köszönhetjük, hogy mi is otthonunknak tekinthetjük földi életünk idejére. Küldetésedet befejezvén visszatértél igazi hazádba, az Atya közelségébe, a mennybe, s ezzel megmutattad számunkra, hogy evilági küldetésünket követően hová vársz bennünket. Segíts minket, hogy életünk minden percében a mennyország, az üdvösség felé törekedjünk!

Forrás: http://evangelium.katolikus.hu/