2010. április 4.

Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása


 

Napi evangélium:

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.

Jn 20,1–9

Elmélkedés:

Gondolatok a napi evangélium kapcsán

A hit fényében

Az evangéliumok részletesen tárják elénk Jézus földi életét születésétől egészen mennybemeneteléig. Ezen írásokból ismerjük meg tanítását, amelyet a mennyei Atya bízott rá, de bemutatják cselekedeteit is, amelyek Istentől kapott küldetését erősítik meg. Az emberek szem- és fültanúi az eseményeknek, közvetlenül tapasztalják meg a történéseket. Az evangéliumok emellett rögzítik az emberek reakcióit, válaszait is a Krisztus-eseményre. És itt jönnek az igazi érdekességek. Mert mást jelent valamit látni, illetve mögé látni az eseményeknek. Mást jelent valamit hallani, illetve meghallani, megszívlelni a hallottakat. Mást jelent megtapasztalni valamit, illetve megérteni annak értelmét és jelentőségét. Az utóbbiakhoz már nem elegendőek emberi érzékszerveink, ide már valamilyen többletre van szükség. A szemmel csak azt lehet látni például, hogy Betlehemben, szegény körülmények között megszületik egy gyermek. De hit kell ahhoz, hogy valaki e gyermekben felismerje az Isten Fiát. A füllel csak azt lehet hallani, amit Jézus elmond, de hit szükséges ahhoz, hogy e tanításban valaki felismerje az örök élet igéit. Az emberek szemükkel csak azt látják, hogy meggyógyulnak a betegek, de hit szükséges ahhoz, hogy e csodás gyógyításokban felismerjék az isteni irgalmasság működését. A húsvéti eseményeknél is a hit fényében ismerhető fel Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának értelme és jelentősége.

Az elmúlt napokban megelevenedett számunkra Jézus életének utolsó szakasza. Nagycsütörtök este mi is az apostolok közé ültünk az utolsó vacsora termében, hogy láthassuk szeretetének jelét, a lábmosást, s fogadjuk szeretetének másik jelét, az Oltáriszentséget. Ezt követően együtt virrasztottunk vele szenvedésének kezdetén, majd nagypénteken elkísértük őt a keresztúton. Szívünkben megrendülve szemléltük, amint kileheli lelkét, s visszaadja azt a Teremtő Atyának. Miután Jézust sírba helyezték, számunkra is a csend, a csendes várakozás ideje következett. Ma, húsvétvasárnap pedig az egész keresztény világgal mi is örvendezve halljuk az örömhírt: Krisztus feltámadt!

A húsvéti napok evangéliumai nem a feltámadás konkrét eseményét kívánják leírni, hiszen ez több szempontból is nehézségbe ütközik. Egyrészt az eseménynek nem volt szemtanúja, másrészt emberi szavainkkal csak körülírni tudjuk, hogy mi történhetett akkor, amikor Jézus feltámadt, megdicsőült. Az evangélium húsvéti beszámolói tanúságtételek arról, hogy az apostolok személyesen találkoznak a Feltámadottal, láthatják megdicsőült testében az Urat. Ezek a tapasztalatok ébresztik fel bennük a hitet, s indítják el őket a tanúságtétel útján.

Mi is történt húsvét hajnalban? Elsőként Mária Magdolna, illetve vele együtt más asszonyok érkeznek Jézus sírjához, s megdöbbenten veszik észre, hogy a barlangot elzáró hatalmas kő nincs a helyén. János evangélista ugyan nem említi, de Lukács írásában azt olvashatjuk, hogy angyalok jelennek meg, akik közlik velük a feltámadás hírét. Ezután rögtön az apostolokhoz sietnek azzal a szándékkal, hogy értesítsék őket a váratlan fordulatról. Péter és János a sírhoz sietnek, ahogyan ezt az imént hallottuk. Ők is csak az üres sírt találják, majd még aznap estefelé megjelenik nekik és a többi apostolnak a feltámadt Jézus.

Mindez elegendő számukra, hogy higgyenek és elkezdjék hirdetni a feltámadást. A mi számunkra sem szükséges ennél több jel. Mindez elég ahhoz, hogy bennünk is megszülessen a hit, s magunk is a feltámadás hirdetőivé váljunk. A feltámadásba vetett hitünket és a feltámadt Krisztus iránti szeretetünket azzal tudjuk megmutatni, hogy az apostolokhoz hasonlóan mi is bátran hirdetjük a világban: Krisztus feltámadt!

Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, hittel valljuk feltámadásodat, amely győzelem a halál felett, diadal a bűn és a gonosz felett. Feltámadásod új életet jelent számodra, ugyanakkor az új élet forrása számunkra is. Te újra élsz, s új életre, örök életre hívsz mindannyiunkat. Feltámadásod mutatja meg számunkra az utat, a sorsot, a végső célt, mindazt, ahová emberi életünk tart. Feltámadásod mutatja meg számunkra az Atyát, aki várt téged, s vár minket is az örök boldogságban.

Forrás: http://evangelium.katolikus.hu/