2010. május 9.

Húsvét 6. vasárnapja

Napi evangélium:

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.”

 Jn 14,23-29

Elmélkedés:

Gondolatok a napi evangélium kapcsán

Aki szeret

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat” – hallottuk Jézus szavait a mai evangéliumban (Jn 14,23-24). Tanítás, tanulás, iskola. Olyan szavak ezek, amelyeket a legtöbb gyermek a nyári szünetre készülve már most szeretne elfelejteni. De a vakációig még van egy hónap, s érdemes volna belehúzni a tanulásba, hogy jó legyen az év végi bizonyítvány. Azoknak a gyermekeknek és fiataloknak, akik még diákéveiket töltik vagy éppen ezekben a napokban érettségiznek, szeretnék bátorításként egy kis történetet mondani. Lázár Ervin, a gyermektörténeteiről jól ismert magyar író, a Hóban című novellájában írja le a következő esetet. Egy hideg téli napon, amikor már a reggeli kemény, zord idő előre jelezte, hogy nagy hóvihar van készülőben, a tanyán élő gyermeket szülei a szokott időben felkeltik és elküldik az iskolába. A gyerek aztán a nagyszünetben véletlenül meghallja, amint tanító nénije meglehetősen méltatlankodva éppen őróla és szüleiről beszél az igazgatónak: „Ezt a kis tanyasi gyereket ebben a rossz időben is elengedték az iskolába. Milyen emberek a szülei?” Az igazgató elgondolkozott egy rövid ideig a kérdésen, aztán ezt mondta a tanítónak: „Derék emberek. És a gyerek is az lesz.” A történet tanulsága, hogy nem buta kifogásokat kell keresni, hogy miért nem megyünk iskolába vagy miért nem tanulunk. Azért kell tanulnia minden gyermeknek, hogy becsületes, derék ember váljon belőle.

Továbbgondolva a történetet, ugyanez igaz a templomra, a szentmisére járásra vonatkozóan is. Mert iskolába még csak elengedik a szülők a gyermeket, ha esik az eső, de a templomba már nehezebben. Még szemerkélő eső sem kell, elég, ha a távolban megjelenik néhány sötétebb felhő, máris kéznél van a kifogás, hogy miért marad el a szentmise. Pedig a gyermek fejlődéséhez szükséges a lelki növekedés is. Ahhoz, hogy becsületes, derék ember váljon belőle, szükséges, hogy a jó Istent is megismerje és megszeresse.

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat” – mondja Jézus. Minden pedagógus és szülő tudja, hogy a gyermek akkor szeret egy tantárgyat, ha szereti a tanárt is. Ha nem szeret egy tanárt, akkor nem fogja szívesen tanulni a tanár által oktatott tárgyat. Ez természetesen a hittanra, a hitoktató és a tanuló kapcsolatára is vonatkozik. De még inkább érvényes Jézussal való kapcsolatunkra. Azért ismerkedünk meg Jézussal, hogy megszeressük őt, s általa megismerjük és megszeressük Istent, a mi mennyei Atyánkat. Jézus azonban nem elégszik meg azzal, hogy megtanuljuk tanítását! Ennél sokkal többet kér tőlünk: tartsuk meg mindazt, amit tanít nekünk! És a tanítása szerinti életünk mutatja majd meg azt, hogy valóban szeretjük-e őt. Ha megtartjuk tanítását, akkor szeretjük Jézust, de ha elutasítjuk, akkor valójában nem él bennünk az iránta való szeretet.

Néhány évvel ezelőtt, egyik régebbi tanítványom, akit szokásunknak megfelelően most is nevezzünk Eszternek, éppen érettségizett. A ballagás utáni napokban sok bátorításra volt szüksége. Jó tanuló volt, de mégis félt egy kicsit, mert a felnőtté váló ember számára az érettségi az első komoly próbatétel. Emlékszem rá, hogy a magyar érettségi után, estefelé még mindig izgatottan mesélte, hogy reggel, a tételek kiderülésekor, hogyan gondolkozott azon, hogy az Ady költészetében megjelenő új érzésvilágot, Vörösmarty Mihályt vagy novellaelemzést válasszon. De a következő napok is a tanulás és feszültség jegyében teltek Eszter számára, s amikor minden sikerült, akkor jött csak a nyugalom. Jézus iskolájában viszont folyamatos a tanulás, mindennaposak a próbatételek, és tulajdonképpen sosem mondhatjuk, hogy már mindent tudunk, már mindent teljesítettünk. A Jézustól való tanulás, a szeretet elsajátítása nem lehet kényszer senki számára. Aki szereti Jézust, az tanul tőle és megtartja tanítását. Aki nem szereti őt, az nem él tanítása szerint. De ebben mindannyian szabadok vagyunk.

Befejezésül térjünk még vissza egy gondolat erejéig a rossz időben is iskolába induló gyermek példájához. A szülő indítja el, engedi el. Az útnak indítás, az elengedés a szeretet jele. Butaság volna azt gondolni, hogy felelőtlenségből indítja el a szülő gyermekét az iskolába, a világba, az életbe, ahol számos veszély fenyegeti. A veszély kockázatát is vállalnia kell annak, aki becsületes és derék ember, becsületes és jó keresztény akar lenni. S a veszélyek között sokszor ott van a szeretet megtagadásának kockázata is. A növekedést, a szeretetben való növekedést az Úr adja. Ez Isten ajándéka. Aki szereti Jézust, az megtartja tanítását. Aki szereti Jézust, nem keres kifogásokat, nem menekül el embertársai és önmaga elől, hanem megtartja tanítását.

Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, te magad vagy a szeretet! Taníts engem az egyetlen leckére, a szeretet gyakorlására. Soha nem felejtem, hogy te a végsőkig elmentél a szeretetben. Atyád és az emberek iránti szeretetből áldoztad fel magadat, megmutatván számunkra, hogy a szeretet nem szavakat kíván, hanem odaadást és hűséget. Úgy akarok élni, ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni, ahogyan te szeretsz engem!

Forrás: http://evangelium.katolikus.hu/