2010. április 5. Húsvéthétfő |
||
Napi evangélium: Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.” Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között. Mt 28,8-15 Elmélkedés: Csak egy üres sír. Ezt látják a katonák, akiknek az volt a feladata, hogy őrizzék a sírt, amelyben Jézus testét nyugalomra helyezték. De a test eltűnt, csak egy üres sír maradt. Értetlenül állnak, mert felfoghatatlan számukra, hogy mi történhetett. Az üres sír számukra nem jelent semmit, legfeljebb problémát, hiszen azt a látszatot kelti, hogy nem végezték el a feladatot, nem őrizték rendese a sírt. Csak egy üres sír. Az asszonyok is csak ennyit látnak először, s azonnal indulnak, hogy a hírt közöljék Jézus tanítványaival. Még útközben találkoznak Jézussal. Azzal, akinek halálát láthatták, s aki most újra élőként áll előttük. E találkozás gyümölcseként hit ébred bennük. A találkozás a mi számunkra is lehetséges. Horváth István Sándor Imádság: Húsvéti szekvencia Forrás: http://evangelium.katolikus.hu/ |