2010. április 3.

Nagyszombat, Húsvét vigíliája


 

Napi evangélium:

A hét első napján kora hajnalban az asszonyok kimentek Jézus sírjához, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. A kő el volt hengerítve a sírtól. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták.

Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, amikor két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegezték tekintetüket. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnapra feltámad.” Erre eszükbe jutottak ezek a szavak.

A sírtól visszatérve mindezt hírül adták a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária s néhány más, velük lévő asszony hozta a hírt az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. Péter azonban menten a sírhoz futott. Benézett a sírba, de csak a lepleket látta ott. Igen elcsodálkozott a történteken, és hazament.

Lk 24,1-12

Elmélkedés:

Gondolatok a napi evangélium kapcsán

Hiszek Krisztus feltámadásában!

A legnagyobb magyarnak nevezett, gróf Széchenyi István életét bemutató A Hídember című filmben a döbling-i szanatóriumban házkutatást tartó főnyomozó a következő kérdést teszi fel: „Árulja el nekem, gróf úr, miben bízik ennyire?” „A feltámadásban!” – feleli Széchenyi. A nyomozó kérdése persze nem Széchenyi hitére irányult, hanem csak azt akarta tudni, hogy miért ír és jelentet meg kritikus hangvételű könyveket a gróf, s miért akar beleszólni a nagypolitikába, Ausztria és Magyarország viszonyába. Széchenyi István azonban nem erre a kérdésre válaszol, hanem egy ennél sokkal jelentősebbre. Miben bízik az ember? Miben hisz az ember? Olyan kérdések ezek, amelyeket talán nekünk is feltesznek időnként, és amelyekre nekünk is válaszolnunk kell. És a mi válaszunk is a legnagyobb magyar feleletéhez hasonlóan hangzik életünk legfontosabb kérdésére: Bízok a feltámadásban és hiszek Krisztus feltámadásában!

Karl Rahner, a XX. század egyik legnagyobb teológusa, számos írásában foglalkozott a feltámadás megértésével és jelentőségével. Az egyikben ezt olvashatjuk: „A feltámadás nem azt jelenti, hogy a keresztre feszített és meghalt Jézus visszatér a földi világunkba és történelmünkbe. A feltámadás sokkal inkább azt jelenti, hogy Jézus belép egy egészen új dimenzióba”. Igen, a feltámadás azt jelenti, hogy Jézus belép az örök életbe. Jézus az az ember, akit az Atya először ajándékoz meg az örök élettel.

Ezt a gondolatot magunkra alkalmazva elmondhatjuk azt is, hogy a feltámadás a mi számunkra is új lehetőségeket nyit meg. A feltámadás válaszol azokra az alapvető kérdéseinkre, hogy „Honnét jövünk? Hová megyünk? És miért élünk a világon?” Keresztény hitünk és annak legfontosabb eleme, a feltámadás hite segít megértenünk, hogy Istentől kaptuk életünket, s őhozzá kell visszatérnünk. Isten azért ajándékozott meg bennünket az élettel, hogy őt keressük és szeressük, és eljussunk hozzá életünk végén. Isten az, aki megajándékoz minket a feltámadással, és nekünk adja az örök életet.

Krisztus örök világosságát, örök győzelmét a halál felett és a mi feltámadásunkat is jelképezi a húsvéti gyertya lángja, amelyet meggyújtottunk ezen az estén, és amely láng nem aludhat ki sohasem. Ezt a lángot, a feltámadás lángját vigyük magunkkal haza, hogy világítson családi otthonainkban. A történelem folyamán soha nem aludt ki ez a láng, a feltámadás hitének és reményének fénye, mert Isten nem engedte, hogy kialudjék a szívünkben. És nem aludt ki azért sem, mert minden korban voltak olyan bátor keresztény emberek, akik hirdették Krisztus feltámadását, és ezzel továbbadták az örök élet lángját. Nem aludt ki történelmünk sötét korszakaiban sem, a háborúk vagy az egyházüldözések idején, és nem alszik ki ma sem. Világít mindenütt, ahol az emberek elnyomást szenvednek, vagy ahol üldözik őket hitükért. Világít a világ minden országában, Kínában és Pakisztánban, a háború sújtotta országokban és az évek óta robbantásoktól hangos Szentföldön, de világít a merényletek, a szerencsétlenséget és a természeti katasztrófák ártatlan áldozatainak lelki üdvösségért is.

A feltámadási szentmise evangéliuma az első húsvéti élményt tárja elénk: az asszonyok üresen találják az a sziklasírt, amelybe Jézus testét elhelyezték. Először értetlenül állnak a tény előtt: Krisztus teste eltűnt. De rögtön megtudják ezen eltűnés okát, hiszen angyalok jelennek meg neki, akik közlik a hírt: Jézus teste azért nincs itt, mert feltámadt! Amikor az asszonyok ezt hallják, hisznek az angyaloknak, hittel elfogadják a hihetetlent: Krisztus feltámadt. Hisznek, s a bennük megszülető hit indítja el őket, hogy megvigyék a feltámadás hírét az apostoloknak, Jézus legközelebbi barátainak. Érdekes, hogy az apostolok már nem hisznek azonnal, s csak asszonyi fecsegésnek tartják a hallottakat. Bennük a feltámadt Krisztussal való személyes találkozáskor születik meg a hit. Vajon mi hiszünk-e a feltámadás tanúinak?

Krisztus feltámadása egykor elindított egy olyan folyamatot, amit kiengesztelődésnek, megbékélésnek, megbocsátásnak és irgalomnak is nevezhetünk, és ez a folyamat, ez az út tart ma is, és tartani fog egészen a világ végéig. Krisztus feltámadása arra figyelmeztet minden katolikust és más felekezethez tartozót, minden keresztényt és más vallásút, hívőket és nem hívőket egyaránt, hogy el kell indulnunk ezen az úton, az irgalom és a kiengesztelődés útján. Egyedül ez az út vezet az Istenhez! Induljunk el ezen az úton és hirdessük, hogy Krisztus legyőzte a halált, Krisztus valóban feltámadt!

Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézusunk! Kereszthalálod harmadnapján élőként mutattad meg magadat az asszonyoknak, az apostoloknak és tanítványoknak. Feltámadásod kezdet, egy új élet, új létmód kezdete számodra. S feltámadásod egy új élet kezdete számomra is, aki hittel vallom feltámadásodat. Húsvéti megdicsőülésed, húsvéti győzelmed, húsvéti feltámadásod magában hordozza a mi megdicsőülésünket, győzelmünket a rossz felett, s feltámadásunkat az örök életre. Tégy minket feltámadásod tanúivá! Tégy engem feltámadásod hirdetőjévé!

Forrás: http://evangelium.katolikus.hu/