2010. május 23.

Pünkösd

Napi evangélium:

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”

Jn 20,19-23

Elmélkedés:

Gondolatok a napi evangélium kapcsán

Bennünk élő Lélek

Az egyik vasárnapi szentmisére elég korán érkezett meg a felolvasásra beosztott leány, történeteink jól ismert szereplője, Eszter, aki holnap éppen névnapját ünnepli. Miután megnézte és elgyakorolta az olvasnivalót, volt idő arra, hogy megkérdezzem: Mi történt a héten az iskolában? Őszintén bevallotta, hogy sajnos a hittannal kapcsolatban nagyon kellemetlen élménye volt: elfelejtette a Szentlelket. Megdöbbentem a tízéves kislány szóhasználatán. Mit jelent az, hogy „elfelejtette a Szentlelket”? Érdeklődésemre röviden elmesélte, hogy az órán a hitoktató a szentháromsággal kapcsolatban kérdezte, ő mondta, hogy az első isteni személy a mennyei Atya, a második a Fiúisten, Jézus Krisztus, de a harmadikhoz érve hirtelen megakadt, rövidzárlatot kapott, és csak kis gondolkodás után tudta kimondani, hogy a harmadik isteni személy a Szentlélek. Eszter kitűnő tanuló volt, s hittanból is legjobbak közé tartozott, ezért nagyon kellemetlen volt számára, hogy egy kicsit is gondolkoznia kellett a Szentlélek nevén, s nem tudta rögtön.

Ha mi nem is felejtjük el a Szentlélek nevét, bizony sokszor elfelejtünk figyelni sugallataira, elfelejtünk jó tanácsot kérni tőle, megfeledkezünk ajándékairól. A Pünkösd mostani ünnepe jó lehetőséget ad számunkra, hogy jobban odafigyeljünk az olykor méltatlanul elfelejtett Szentlélekre! A pünkösdvasárnapi szentmise szövegeiben felidéztük az első pünkösd eseményét. Foglaljuk most össze röviden az eseményeket! A húsvét utáni ötvenedik napon járunk, tíz nappal Krisztus mennybemenetele után. Az apostolok együtt vannak, imádkozva várják a vigasztaló Lelket, akinek eljövetelét Jézus pár nappal korábban ígérte meg számukra. Az Apostolok cselekedetei szentírási könyv beszámolója szerint az ígéret beteljesedését különleges jelek kísérik: heves szélvész zaja támad, lángnyelvek ereszkednek az apostolokra, akik különféle nyelveken kezdenek el beszélni. Nem tudjuk pontosan, hogy ez utóbbi, azaz a nyelvel adománya mit jelentett. Egyes szentírástudósok úgy vélik, hogy az apostolok a saját nyelvükön beszéltek, de azt az összegyűltek mindegyike megértette. Mások úgy gondolják, hogy idegen nyelveken való beszédre voltak képesek a Lélek segítségével. Abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy az apostolok ekkor értik meg Krisztustól kapott küldetésüket, s állnak ki először a nép elé a Krisztusról szóló tanítást hirdetvén. A Szentlélek jövetele tehát változást jelent életükben, ettől kezdve missziós, igehirdető küldetésüknek élnek.

A Szentlélek ajándékaiban mi is részesedünk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy mi is megkapjuk a bölcsességet, ami segít minket mindannak felismerésében és megtételében, ami üdvösségünkhöz szükséges. A Lélek ajándékaként tekinthetünk az értelemre, amely hitünk titkainak megértésében nyújt számunkra segítséget. Életünk döntéshelyzeteiben ne feledkezzünk meg arról, hogy bátran kérhetjük a jó tanács lelkét, ami a helyes döntés meghozatalában elengedhetetlen. A lelki erősség abban segít minket, hogy legyőzzük félelmeinket és aggodalmainkat, felülkerekedjünk kishitűségeinken, s újult erővel gyakoroljuk az erényeket. A Szentlélek következő adományára, a tudományra azért van szükségünk, hogy Isten megismerésének útján folyamatosan előrehaladjunk. A jámborság azt a gyermeki lelkületet jelenti bennünk, amellyel magukba fogadhatjuk és magunkban hordozhatjuk Isten Országát. S végül, az Úr félelmének lelke arra indít minket, hogy szüntelenül figyeljünk Isten jelenlétére, közelségére.

A Szentlélek pünkösdi eljövetele segítsen minket abban, hogy újra felfedezzük magunkban és életünkben az elfelejtett Szentlélek elfelejtett ajándékait! Mert Isten Lelke bennünk él, s általa Isten él bennünk.

Horváth István Sándor

Imádság:

Szentlélek Isten, jöjj, mutasd meg magad nekünk! Élj bennünk, működj bennünk! Sokszor nem figyelünk jelenlétedre, s mindazokra az adományokra, amelyeket tőled kapunk nap mint nap. Te egykor elindítottad az apostolokat az igehirdetés és a tanúságtétel útján, most minket indíts ezen az úton, hogy hirdessük jelenlétedet és Jézus örömhírét! Maradj bennünk, egység Lelke! Maradj bennünk türelem Lelke! Maradj bennünk szeretet Szentlelke!

Forrás: http://evangelium.katolikus.hu/