2010. december 24.
Karácsony, Urunk születése – Éjféli mise
Napi evangélium
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a júdeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve. ”Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14
Gondolatok
Látni a láthatatlant
Gárdonyi Géza: Hallatlan kíváncsiság című novelláját olvastam a napokban. A történetben egy kisfiúnak meghal az ikertestvére. Janika számára nagy veszteség Pistuka távozása, hiszen egyetlen órát sem bírtak ki korábban egymás nélkül. Miért halt meg, kérdezi szüleit, akik ezt válaszolják: Azért, hogy angyalka legyen. Ő ugyan nem érti egészen ezt a választ, de megjegyzi örökre, mert a gyerekeknek jó érzékük van a fontos dolgok megjegyzéséhez és összekapcsolásához. Pár hónap múlva eljött a karácsony. Janika türelmetlenül várja az ebéd végét, s hogy végre este legyen és láthassa a karácsonyfát meg az ajándékokat. A legszívesebben mindjárt ebéd után bemenne a szobába, ahol a feldíszített fa állni szokott, de még nem szabad. A szülei nyugtatják: A kis Jézus még nem érkezett meg, de az angyalkák már itt vannak és készülődnek. Az angyalkák már itt vannak? – csillan fel a kisfiú szeme, s ettől kezdve aztán végképp nem
lehet nyugtatni. Miközben az apuka bent van a titokzatos szobában, ő próbál a kulcslyukon bekukucskálni, fülét az ajtóhoz szorítva hallgatózik, s amikor nyílik az ajtó, a résen át akar belesni a szobába. Édesapja már-már elveszti türelmét: „Hallatlan kíváncsiság! Az angyalkák ezt nem tűrik! Nem szabad!” – mondja fiának. De a kisfiú nem tágít, kérlelni kezdi apját, hogy benézhessen a szobába. Egész testében reszket, a szeme csupa tűz és esdeklés: „Csak egy igen picit benéznék, csak azt nézném, hogy hátha köztük van a Pistuka”.
Látni a láthatatlant. Látni akarni a láthatatlant. A gyerekek esetében azt mondjuk, hogy ez hallatlan kíváncsiság, a felnőttek esetében pedig emberi lényünk, szívünk és lelkünk legmélyéről feltörő érzés és vágy. Látni a láthatatlant. Látni a láthatatlan Istent. S mi nem nyugszunk bele, hogy nem teljesülhet a vágyunk. És Isten beteljesíti legnagyobb kívánságunkat, teljesíti legszebb vágyunkat: megláthatjuk az Istent. Megláthatjuk őt, aki gyermekként születik meg. A láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg a világban. Ezt ünnepeljük Karácsonykor. Jézus Krisztus megszületik Betlehemben és e Gyermekben megláthatjuk, felismerhetjük Istenünket.
Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik éjszaka megjelennek a betlehem környéki pásztoroknak. A pásztorokat a váratlan angyali jelenés láttán félelem és rémület tölti el. Arra felkészültek, hogy éjszaka vadállatok támadják meg a nyájat vagy rablók érkeznek, de arra nem számítottak, hogy angyalok jelennek meg nekik. Félelmükre felfigyelve szól az angyal: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek” (Lk 2,10). Ez a jó hír, z az örömhír nem csupán a pásztoroknak, hanem nekünk is szól. Az ünnep alkalmával múljanak el félelmeink, szűnjenek meg aggodalmaink, hogy az Istentől származó öröm betölthesse életünket! A várakozás ideje, a készület időszaka lezárult, eljött az ünneplés és az örvendezés ideje. Az örvendezés okát szintén az angyaltól tudták meg a pásztorok és tudjuk meg mi is: „Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus” (Lk 2,11). Az angyali hírt hallva a betlehemi pásztorokhoz hasonlóan mi is elindulunk, hogy felkeressük a Gyermeket, akinek születése a mindenható Isten dicsőségéről tanúskodik, s akinek világra jötte békét hoz a földre minden jóakaratú embernek.
A gyermekek egyszerűen gondolkoznak. Látni akarják legjobb barátjukat. Látni akarják azt, aki őket a legjobban szereti. Ez a gyermeki lelkület legyen bennünk, hogy 2010. Karácsonyán mindannyian láthassuk Isten Fiát, Jézus Krisztust!
Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus, születésed híre a legnagyobb örömhír számunkra, amely igazi békét és reményt ad nekünk. Szegényen érkeztél, hogy gazdaggá tegyél minket, önmagaddal gazdagíts bennünket. Tölts el bennünket szereteteddel, és te, aki emberré lettél, mutasd meg nekünk, hogyan kell emberként élnünk, hogy életünk Istennek tetsző legyen.