2010. december 25.
Karácsony, Urunk születése – Ünnepi mise
Napi evangélium
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
Gondolatok
Észrevehető szeretet
Öt esztendővel ezelőtt, néhány nappal a Karácsony ünnepét megelőzően Rómából utaztam haza Magyarországra. A repülőtérre kiérve kellemetlen hír fogadott, a járat öt óra késéssel indul. Ennyi időt nem szoktam semmittevéssel elfecsérelni, de egy repülőtéren nem sok lehetősége van az embernek, ezért imádkozni kezdtem, illetve arról gondolkozni, miről beszéljek majd a karácsonyi szentmisén. Kis idő után felfigyeltem egy várakozó anyukára és hat-hét év körüli kislányára. Beszédjükből ítélve lengyelek lehettek, a kislány neve idegenül hangzott, de ha magyarok lettek volna, biztosan Eszternek hívták volna. A fiatal édesanya gyermekével játszott. A kislány többször körbefutotta a padokat, majd visszatért anyukájához, ilyenkor megölelték egymást, egymásra mosolyogtak és az anya megsimogatta gyermeke arcát. Érzékelhető volt kettejük egymás iránti szeretete. Legalábbis számomra, aki türelmesen várakoztam, csendesen imádkoztam, észrevehető volt ez a szeretet. Akik türelmetlenül szaladgáltak vagy idegeskedtek a járatuk késése miatt, aligha vették észre ezt a
szeretetet, az anya szeretetét gyermeke iránt és a kislány szeretetét édesanyja iránt.
Minden ünnep, jelen esetben a Karácsony ünnepe megállít minket. Nem azért, hogy semmittevéssel töltsünk órákat és napokat, hanem azért, hogy legyen időnk az elcsendesedésre, és legyen lehetőségünk észrevenni a szeretetet. A karácsonyi napokban szemünk a betlehemi istállóra, a városszéli barlangra szegeződik. Elcsodálkozunk a szegényes környezeten, az Isten Fiához szinte már méltatlan helyen és az újszülött közelében lévő állatokon. Mindezeknek persze jelentősége van. A szegényes körülmények, a jászol szalmája jelként szolgált a pásztoroknak és nekünk is. S bár a hely, az állatok istállója méltatlannak tűnhet, Isten számára nincs méltatlan hely a földön. Mindenhol megszületik, mindenütt jelen van, mindenhol él, ahol emberek élnek a földön és szeretetre vágynak. Pillanatnyi csodálkozásaink után pedig észrevehetjük az édesanyát, Máriát és gyermekét, a kis Jézust. S rögtön észrevehetjük kettejük szeretetét. Mária szeretetét újszülött gyermeke iránt, s a gyermek szeretetét édesanyja iránt. Kettejük kölcsönös szeretetét inkább az imént felidézett repülőtéri tapasztalatom miatt említem elsőként, de valószínűleg nagyon félresiklanánk és nem értenénk meg a karácsonyi titok lényegét, ha azt gondolnánk, hogy a mostani ünnep csupán Máriának és a kis Jézusnak a szeretetéről tanúsodik. Kétségtelen, hogy ez is jelen van, ez is fontos, ez is észrevehető számunkra. Rögtön észre fogjuk venni, hogy kettejük szeretetében is sokkal több van, mint amit első pillanatban gondolunk.
Emellett ugyanis érdemes észrevennünk Isten szeretetét, hiszen Jézus világra jötte ennek ragyogó jele és szembetűnő bizonyítéka. Sokszor emlegetjük, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. De ha ezalatt csupán azt értjük, hogy az emberek egymás iránti szeretetét, a családtagok szeretetét ünnepeljük, akkor nagyon múlékony lesz a szeretet megtapasztalásakor érzett boldogságunk. A karácsony mindenekelőtt Isten szeretetéről szól, az ő örökké tartó szeretetéről. Isten szeretetből lesz emberré, szeretetből vállalja az emberi életet és sorsot, szeretetből jön el közénk. Karácsonykor Isten szeretetét ünnepeljük, amely Jézus Krisztus születésében nyilvánvalóvá, észrevehetővé, láthatóvá válik az emberek számára. Karácsonykor Isten szeretetét ünnepeljük, amely minden embernek szól, s amelyből minden emberek közti szeretetkapcsolat ered. A betlehemi gyermek édesanyja felé irányuló szeretetében benne rejlik Isten minden ember felé, minden édesanya, minden édesapa és minden gyermek felé irányuló szeretete is. A másik oldalról nézve pedig azt mondhatjuk, hogy Máriának, az édesanyának gyermeke iránti szeretetében benne foglaltatik az egész emberiség szeretete, mindannyiunk szeretete Isten felé, ezért mondtam az imént, hogy kettejük szeretete sokkal mélyebb, mint azt első pillanatban gondoljuk. Vegyük észre és ünnepeljük Isten szeretetét!
Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te eljöttél emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra Isten szeretetét, az örökké tartó és a minket boldoggá tevő szeretetet. Az angyalokkal és a pásztorokkal együtt mi is hirdetni akarjuk jelenlétedet és szereteted jelenlétét a világban. Hozz békét a földre! Hozz békességet szívünkbe!