Versek Szent Mártonról

BALOGH JÓZSEF

Támadj föl közénk!

Szeret téged a gall-földi nép,
úgy, mint a kies Pannónia
Mária után te vagy, Márton,
sok sebû hazánk patrónusa.

Támadj föl csak egyszer is közénk,
ágnyi életünkben fogytán a rend.
Egykor csatázó vitéz voltál,
értünk harcolj ma, katonaszent!

Tetteid talán segítené,
kibírni jó szók hiányait,
megvetnél ringy-rongy acsarkodást,
s lennél a hitünk pásztora itt.

Vezetne példád, akár a fény,
Istenhez szólna tiszta imád.
Ismerjük híres történeted,
ahogy a ludak vigyáztak rád,

s űzték az ellent gágogva el,
teremtve akkor igaz csodát,
mert bizony, Márton, csodák híján:
szegényebb lenne ez a világ.

Szorongat minket ezernyi gond,
pénz nógat hajszát, szégyen a jó!
Püspök úr, mond, mi lesz velünk, ha
súlyos a csönd, és pusztul a szó?

CSANÁD BÉLA

Szent Márton

„Semmi enyém, mert minden Istené” –
a katekumen mindezt hol tanulta?
A Bibliát forgatta százszor újra,
s Jézus élete költözött belé.

Hányan vannak, akik épp hogy alig élnek
s az utakon hány koldus kéreget?
Van-e ruhája? Észre sem veszed,
mily farkas foga van a téli szélnek.

Márton mindig a szívére hallgatott
s Jézus szavára: Bőven adjatok!
Istennek adod, amit adsz szegénynek!

És mindenét, nem csak a köpenyét,
egész életét így osztotta szét,
mert boldogok, akik másoknak élnek.

MAGYAR FERENC

Szent Márton

Ünneped hajnalán tehozzád kiáltunk,
Dicsõséges Márton!
Pannónia földjén, ahol bölcsõd ringott,
minden lélek áldjon.

Hazánk drága földjét, hitünk régi fényét
ellenség ha vívta,
zászlónk selymére népünk bizodalma
a te neved írta.

Eldobtad magadtól rangodat s a kardot,
harcok dicsõségét,
szerezd meg nékünk is, közbenjáró szóddal
Istentõl a békét.

Aki betakartad a didergõ koldus
meztelenségét,
oltalmaddal óvjad, védelmeddel védjed
Magyarország népét.

Csodákkal tündöklõ hitvalló életed
szép világossága
lobogjon elõttünk, vezéreljen hozzád
Isten udvarába.

Fordította: MARTON LÁSZLÓ

Szent Márton dal

Szent Márton hóban lovagolt,
lova szélnél is gyorsabb volt.
Szent Márton lovagolt vígan,
meleg köpenybe burkoltan.

A hóban koldus vacogott,
nem viselt mást, hitvány rongyot.
„Ó, légy a segítségemre
vagy megvesz Isten hidege!”

Húzza Szent Márton a gyeplõt,
megáll a didegrõ elõtt.
Szent Márton éles szablyája
a meleg köpenyt szétvágja.

Felét Szent Márton odaadja,
koldus hálása fogadja,
de Szent Márton már vágtat el
köpenye másik felével.

SZÉKELY LÁSZLÓ

Gyermekek fohásza

Ó Szent Márton, ki szétvágtad köpenyed,
látván, hogy egy szegény koldus didereg.
Hozzád sírnak szombathelyi gyerekek,
és fohászuk könnyeiktõl megremeg.

Köszönjük, hogy hozzánk visszalátogatsz,
szellemeddel szent tüzeket gyújtogatsz.
A szíveket, ahol példád felragyog,
szeretetre, irgalomra hangolod.

Életedrõl regél nékünk itt a rög,
a szegények szeretete itt örök.
Olyan nagy volt a te szíved, oly derék,
hogy hevébõl nekünk is jut még elég.

Szombathely szent õrszelleme, megkérünk:
jótevõink tartsd meg soká minékünk.
Te védd õket, te õrködjél kegyesen,
hogy életünk boldog, vidám, szent legyen.

SZÉKELY LÁSZLÓ

Ének Szent Mártonhoz

Sabaria szülötte,
Egyházmegyénk védõje,
Ó Szent Márton!
Ez a föld, mely hûn dajkált,
téged idéz, téged áld,
Ó Szent Márton!

Nézz le õsi hazádra,
nézd, mily sivár, mily árva,
Ó Szent Márton!
Hamvaidhoz borulva
emlékezünk a múltra,
Ó Szent Márton!

Halld, mint sír föl tehozzád
keresztútján ez ország,
Ó Szent Márton!
Az Istent be szeretted,
szívek kertjét növelted,
Ó Szent Márton!

Kegyes szemmel mosolyogva
nézz le régi honodra,
Ó Szent Márton!
Életpéldád serkentsen,
lelked köztünk lebegjen,
Ó Szent Márton!

Fordította: SZÉKELY LÁSZLÓ

Martine Par Apostolis

Márton, dicsõ apostolunk,
ma üljük meg szép ünneped.
Te éltél, haltál népedért –
ó, hát most is védd népedet!

Az egyház, a püspöki kar
szép dísze voltál egykoron,
légy ez ma is. Gõzelmesen
gyõzz a gonosz hatalmakon.

Tõled hátrált az alvilág,
oszoljon is, mi rút, sötét.
Koldusnak adtad köntösöd,
add ránk jóságod köntösét.

Hogy nagy méltóság övezett,
hogy fõpap voltál, ne feledd.
A püspökök teljes karát
jóságos oltalmadba vedd.

A Három-Egynek hódolat,
miként Márton mutatta azt.
Tettekkel védve a hitet,
adjon nekünk erõt, vigaszt.

Egy szent hitvallóról

Szent Márton hitvalló magasztalására
int ma minket Jézus anyaszentegyháza.

Mint csillag az égen tündöklik érdeme,
az élõk könyvében írta õt Istene.

A szívében megfogant az Isten kegyelme,
ápolása mellett bõ gyümölcsöt terme.

Az igaz hit jámbor cselekedetei
voltak az égi mag drága gyümölcsei.

Jutalmát elvevé s Istent kéri értünk,
hogy példája útján mi is hozzá térjünk.

Dicsõség Atyának és örök Fiának,
Szentlélekkel együtt a Szentháromságnak.

Szent Mártonról

Márton, Krisztus apostola,
Pannon földünk kelt csillaga!
Ki a pogány sötétségben
fénylettél az igaz hitben.

Téged kettõs nagy szeretet
már e földön lelkesített.
Egyik Istenhez felvonzott,
másik feleidhez húzott.

Te a halált nem rettegted,
az életet sem kerülted,
ha életed szükségesnek
látszott élõ híveidnek.

Ki e földön szûkölködtél,
mégis máson segítettél,
már most gazdag az egekben,
segíts a jámbor lelkeken!

Szent Márton himnusza

Szent Márton, egyházunk fénye,
ünneplõit melengesse!
Híveidért éltél s haltál,
bennünket is meghallgassál.

Amit egykor cselekedtél,
elöljárók dísze lettél:
növeld most Egyházunk fényét,
ûzd el sátán cselekvését.

Alvilágnak legyõzõje,
vádlottaknak ébresztõje:
köntösödet kettévágtad,
igazságod ránk ruháztad!

Különleges, szép hírneved
mireánk is emlékeztet:
itt a fõpapoknak rendje,
jó indulatod vezesse.

Háromságodnak dicsõségét
a püspökök elismerték.
Ezt a hitet – tetteinkkel –
Márton óvja szent erõvel!

Himnusz a zsolozsmából (1.)

Apostolok hû társa, óvd,
Márton, köszöntõ híveid,
nézz ránk, ki kész vagy halni is,
de élni is még népedért.

Újítsd meg köztünk tetteid,
a fõpapoknak adj erõt,
növeld egyházunk fényeit,
elûzd az ártó Cselvetõt.

Gyõztél a zûrzavar fölött:
életre keltsd, ki mélybe hullt,
s mint megfelezted köntösöd,
az üdv ruháját add nekünk.

Az Úrtól nyert kitüntetést
el nem feledve légy velünk:
ki püspök voltál, megsegítsd
fentrõl a püspökök karát.

A Háromságot hirdeti
példádra, Márton, énekünk!
Imád éltesse szent hitünk,
s lehessünk mindig Istené.

Himnusz a zsolozsmából (2.)

Ím, a hitvalló, az Úr áldott hõse,
kit minden földön a hívek dicsérnek,
e nap lett méltó a magas mennyeknek
szállni honába.

Jámbor, józan volt, okos és szemérmes,
útja szeplõtlen, csupa szent alázat,
gyönge testét míg eleven tüzével
lakta a lélek.

Sírja szent hely lett, magas érdeméért
sok szenvedõnek teste újra ép lesz,
bármi betegség gyötörte is addig,
újra felépül.

Ünnepnapjáról mi is emlékezve
érdemét zengjük közös énekszóval,
égi szószólónk legyen így imája
minden idõben.

Hódolat néked s örök dicséret,
aki mennyekben ragyogó király vagy,
Úr és Kormányzó az egész világon;
Hármas is, egy is.

Himnusz a zsolozsmából (3.)

Arcát könny árja önti el,
úgy néz Márton az ég felé,
örök hazának boldogan
szemléli hívó tájait.

Így szól: „Halál, mit késlekedsz?”
Oldd már a testnek láncait!
Kiben Krisztus szent lángja él,
az élet õt már nem köti.

A ti nékem édes gyermekek,
kik álltok itt, mint hû szívek!
Nyûgös sírástok várt napom
vidám színét ne rontsa meg.

De még, ha várja földi tér
e két kezet továbbra is,
már-már aratva pályabért
az új csatákra kész vagyok.

Szilárdan, bátran állva helyt
így Márton végig hûn kitart?
nem fél meghalni Jézusért,
de érte élni sem riad.

A Háromságnak tisztelet,
kit Szent Márton mint drága bért,
igéivel, csodáival
magának kiérdemelt.

Ének Szent Mártonról

Szent Márton Sabariában születék,
Krisztusnak hitében felnevelkedék,

Irgalmasság Õbenne találtaték,
Szegény koldus Tõle felruháztaték.

Az Krisztus Õneki megjelenék,
Ilyen kegyes beszéddel emlékezék:

Tegnapon nagy mezítelenségiben
Felruháztál engem koldus képiben,

Miért Te Énvelem dicsõségemben
Örvendezz mindörökre az mennyekben.

Szép példa lõn az magyari nemzetnek,
Ha lesznek követõi életének.

Dicsõség adassék az Úristennek,
Ki magát megjelenté nemzetének.

(XVII. század)

Ének Szent Mártonról

Szent Márton szép isteni félelemmel
Szenteljük napját szép dicséretekkel.

Keresztyéneknek keresztyéni szép példa,
Élettel, imádsággal, hittel vala.

Magyarok szép ékes, fényes csillaga,
Kirõl most emlékezik mindez világ.

Szegényekre volt neki tekinteti,
Mert ruháját is õvelük közlötte.

Halott is miatta támadt, azt mondja
Az história, ki õtet illeti.

Magyarok ti ezért az õ életét
Kövessétek és szenteljétek napját,

Ha vele akartok és az Krisztussal
Élni és vigadni mind az szentekkel.

Dicséret legyen Atyának, Fiúnak,
És az vigasztaló Szent Lélek Istennek.

(XVII. század)

SZÉKELY LÁSZLÓ

Savaria szülötte, Gallia apostola

versciklus

Forrás: http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-martonhittan.html