Szent Márton tisztelete A szentéletű püspök tisztelete halála után
gyorsan elterjedt Franciaországban, majd Európában, hiszen már életében is
szentként tisztelték. Hamar kialakult nyilvános ünnepe is, a toursi zsinat
461-ben ünnepet rendelt el Receptio Domini Martini néven, 567-ben pedig
officiumot Márton tiszteletére. Sírja temetésétől kezdve állandó zarándokhellyé vált. Tömegek keresik fel évszázadok óta, hogy pártfogását és segítségét kérjék. Különösen sokan zarándokolnak el Szent Márton sírjához az ő ünnepén, november 11-én. Tours neve Szent Márton révén vált széles körben ismertté. Jelentőségét, látogatottságát az ide zarándoklók mozdították elő. Nemcsak egyszerű hívek és szerzetesek rótták le tiszteletüket Szent Márton sírjánál, hanem a középkorban és a későbbi évszázadokban uralkodók (Kis Pipin, Nagy Károly, jámbor Lajos, Szent Lajos) és pápák is felkeresték a sírhelyet. A sír fölött épített kis kápolna helyett 473-ban Szent Perpetuus, toursi püspök nagyméretű bazilikát emeltetett, amely a 11. századig maradt fenn. A sírt I. Dagobert frank király arannyal és drágakövekkel díszíttette, gondozását és őrzését egy szerzetesközösség végezte. A normannok támadásakor, a 9. században a szerzetesek elmenekültek és magukkal vitték a szent ereklyéit, amelyek csak 885-ben kerültek vissza eredeti helyükre. A barbárok a későbbi években többször is megpróbálták elfoglalni Tours városát, ilyenkor a szent holttestét a Szent Márton templom bástyái közé vitték. A normannok egyik támadását, 903-ban a szent ereklyék segítségével hárították el. Ennek emlékét őrzi Szent Márton segítségének ünnepe, amelyet május 15-én ülnek meg. A bazilika 997-ben leégett, a 11. században építették újjá. A hatalmas, 5 hajós épületben több alkalommal okozott kárt a tűzvész. A 14. században Szent Márton testét kiemelték a sírjából, fejét díszes ereklyetartóba helyezték, a törzset visszahelyezték a sírba. A holttest részére 1454-ben arany ereklyetartót készítettek. A 16. században, 1526-ban a hugenották csapatai feltörték a bazilika kapuját és kirabolták. Az ereklyetartók nemesfém részeit beolvasztották, a szent csontjait tűzbe dobták. A templom őrének sikerült a tűzből megmentenie a koponyacsont egy részét, valamint egy alkarcsontot és néhány kisebb darab csontot. A francia forradalom idején újra teljesen kifosztották, lerombolták a bazilikát, de az ereklyecsontokat nem érte bántódás. 1795-ben a maradványokat új ereklyetartóba tették, lepecsételték és erről jegyzőkönyvet vettek fel. A forradalom után tanúk előtt igazolták azok hitelességét. A bazilika lerombolása után a szent ereklyéket a Szent Gatianus székesegyházban helyezték el és őrzését a káptalanra bízták mindaddig, amíg az új bazilika fel nem épült. A francia forradalom évei alatt alaposan megváltozott a város arculata. Sok épületet lebontottak, helyettük újak épültek. Bizonytalanná vált, hogy eredetileg hol volt Szent Márton sírja. A toursi érsek javaslatára 1860-ban ásatásokat kezdtek, hogy megtalálják az eredeti temetkezési helyet. Az ásatás eredménnyel járt, 1863-ban Szent Márton egykori sírja helyén emlékművet emeltek, majd 1886-ban egy bazilika építését kezdték el, amelyet 1902-ben fejeztek be. Szent Márton sírja a bazilika kriptájában található. Helyén egy márványoltár áll. A székesegyházban őrzött ereklyecsontokból a koponyacsont egy darabját 1941. november 30-án a bazilikában helyezték el. A másik koponyacsontot és az alkarcsontot továbbra is a székesegyházban őrzik. A kisebbik koponyacsontot a Szombathelyi Székesegyház kapta meg 1913-ban. Franciaországban több helyen is őriznek különböző Szent Márton ereklyéket. Köpenyét a kora-középkorban zászlóként hordozták a francia hadseregben. A köpeny egy kis maradványát 1567 óta az orleansi egyházmegye egyik templomában őrzik. Szent Mártonban Franciaország védőszentjét tiszteli. Plébániái közül 3672, a települések közül 485 viseli az ő nevét. Forrás: http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-martontisztelet.html |