Rózsaszentmárton története

Rózsaszentmárton Magyarország északi részén a Mátra délnyugati határán fekvő kis település. A falu szélén emelkedő Somlyó hegy a Mátra utolsó vulkáni kúpja. A hegység innen már belesimul az Alföld végtelennek tűnő síkságába. A Somlyó csúcsáról nézve országrésznyi panoráma tárul szemünk elé, nyugaton a Cserhát hegyei zárják le a látóhatárt, keletre a Kékes ködösen kéklő lankás vonulatáig ellátni.

A hegyek kivételes fekvésű falucskát szegélyeznek. Bármely irányból érkezünk is a falu határán körben végighúzódó magaslatra, csodálatos látvány tárul szemünk elé. Az itt lakók úgy tartják, hogy az ország legszebb fekvésű faluja az övék. Ez talán túlzás, de kis hazánkban nem sok település fekszik szebb helyen, mint Rózsaszentmárton.

A Mátrának e kivételes szépségű fekvése rabul ejtette honfoglaló őseinket is. Árpád vezér rendelésére a kun testvérek vezérei Ed és Edömér szállja meg a Mátra vidékét. Unokájuk Pata építi fel Pata várát, majd az ő unokája Aba király itt ontotta vérét, s fejezte be véres tragédiáját; s kit Saáron (Abasár) az általa épített monostor falai alatt temettek el.

Településünk neve 1903 előtt Fancsal volt. Már az őskorban is lakott hely volt. Kőkorszakbeli emlékek is kerületek elő a község határából. A falu keletkezésének feltételezett időpontja 1000-től – 1050-ig terjedő időszakra esik. Valószínűleg I. István, vagy Aba Sámuel adományozta egy Fanchal nevű vitéznek ezt a részt, aki után évszázadokig viselte a község ezt a nevet. Okleveles említése 1267-ben történik, a XIV-XV. Században Fancsaltelke a neve.

Az 1460-as években a cseh husziták befészkelték magukat a környékre. Favárakat építettek Apcon és Patán is.

Mátyás király először Rozgonyi Sebestyént küldte a rablófészkek kifüstölésére, majd – talán Fancsalon áthaladva – ő is a patai táborba jött, s első győzelmes haditettét azzal aratta, hogy bevette a várat.

Az elmúlt ezer év alatt gyakran cserélődtek gazdái. A török hódítók 1544-ben a hatvani vár elfoglalásával kezdték uralmukat kiterjeszteni Heves megye területére. Mohamed pasa fegyveres ereje még ebben az évben sorra hódoltatta a Zagyva mentén elterülő falvakat. Ekkor Pancsa néven említik. 21 házas férfi 10 házban lakik és fizeti a gabona, bortermés, méhkas, sertés és az erdő utáni kivetett adót.

Egy-két érdekesség ezekből az évekből. A törökösségnek aránylag kevés esetét idézik a XVII. Századi források. A törökösség főbenjáró bűnét a magyar ember akkor követte el, ha hitsorsosait török hatóság előtt feljelentette, „a töröknél keresztény atyafiai ellen árultatásokat vitt végbe,” besúgással társainak kárt okozott. Fancsalon történt ilyen. 1670-75 között Szalay Mátyást törökösséggel gyanúsították társai. Először a lőrincieket jelentette fel, hogy elhajtották a fancsali juhokat, majd az apciakkal veszekedtek, egy darab határon. „Emberhalál is esett: apciak megöltek egy fancsali embert. Szalay Mátyás a megöletett ember gyermekeit Hatvanba az új bég eleibe vitte, és úgy vádaskodott az apciak ellen. Az fegyvert és puskákat is bevitte az apciakkal. Az kikért apciak fancsali török úrnak és bégnek 80 tallérokat fizettek és az magok uroknak is 16 tallért az fegyver felől. Mely Szalay Mátyás szavaira a bég mindgyárt két apci embert az kalodába veretett és mindaddig ott tartotta őket, valamíg 96 tallérokat le nem tették, azzal fenyegetvén őket, hogy karóba vonat kettőt közülök. Tudgya bizonyosan, hogy azon summa pénzt az töröknek éppen az Szalay Mátyás vádlására fizettek.”

1620 és 1648 között falunkat Kevan Iszpaja szpáhi kapta zsold helyett haszonélvezetre.

Ebben az időszakban, a fancsali erdőkben nagyszámú disznópásztor őrzi disznait. A más falubeliek fakitermelés, erdei makkoltatás bérbe vétele iránt sűrűn „követik meg a fancsaliakat. Az árokszállásiak megkövették a fancsali erdőt makkra és hogy onnét fát hordjanak.”

1678-ban a fancsaliak adócsökkentést kérnek a megyétől: „Dög által marháink nagyobb része elfogyott. Minden javainkból az sokféle hatalmasságoknak rajtunk való regnálása miatt szegény falunkban 8 ökrös embereknél több nincsen.”

A földesurak a falubírón keresztül szorongatták a népet, ezért mindenki rettegett a bírói tisztségtől. A megválasztott gazdát olykor kalodával kell fenyegetni, hogy a bírói esküt letegye. „Mindenkor szokás volt Fancsalon, hogy akit Szent György nap tájban bírónak választottak, s fel nem akarta vállalni, megfogták, láncra tették, s ameddig meg nem esküdött, el nem bocsátották. Ezen tanúval is történt olyan dolog. Ilyen dologért Fáczán Jakabot is megfogván harmad napig láncon gerendához kötvén tartották.”

1696-ban, amikor a megyénk felszabadult a török iga alól, megkezdődött a falvak újranépesülése. Ekkor 21 telkes jobbágyot és 10 szőlőből álló házas zsellért írtak össze adó alá. Ezek közül egynek neve sem egyezik az 1550. évi török adólajstromban felsorolt családnevekkel.

A Rákóczi-szabadságharc idején Hatvan és környéke Rákóczi Ferenc birtokába került. Ő elrendelte Hatvan megerősítését. Ehhez a munkához a fancsaliak kocsis robottal járultak hozzá.

A kurucok Bezerédy és Csáky ezredébe szolgáltak Kis István és Kis Miklós, Nagy János és Pap András fancsali lakosok. 1703-ban a 700 főnyi Bezerédy-ezred állandó őrségül Hatvanban állomásozott.

1709-ben szeptemberének végén a kurucok apci táborozásának idején a 30 lovasból álló „két sereg tatárt” a pataiak élelmezték. Eszterházy Antal hadait, a Patán lévő tatárokat más napokon Szűcsi és Fancsal élelmezte.

1730 után Grassalkovich Antal kamaraelnök, koronaőr vásárolta meg a hatvani uradalmat, falunkkal együtt. Ekkor a falu határában 61 helybeli és 3 más falubeli szőlősgazda 320 kapás szőlőt használ.

A hosszú fuvar (heti sor) teljesítése során Mátraszőllősről meszet hordanak a hatvani uradalmi épületekhez.

„Határunkban kőbánya van. Helységünkben puszta házhely nincsen, mert mioltátul fogva ezen uraság birodalma alatt vagyunk, inkább megszaporított bennünket, mert ha ujjonnand jobbágy szállíttatik, ahogy ha a régi jobbágyoknak romlandó házak ujjontan már téglábul avagy vert földbül építtetik, annak minden szükséges fa ingyen adatik és azon kívül 6 kila (3q) búza és 6 Ft az uraságtul ajándékul adatik.”

Az 1771. évi úrbérrendezés során a falut első osztályúnak minősítették.

Az 1800-as évek elején arról vallanak a lakók, hogy nyári idénymunkák során saját földesuruk – Grassalkovich – uradalmában tudnak pénzkeresethez jutni.

A falu legrégibb épületét, a templomot is Grassalkovich Antal kegyúr építette és 1813-ban szentelték fel. E templom helyén egy 1696-os adat szerint kőtemplom állt, amelyet 1720 körül Szent Márton tiszteletére szenteltek fel.

Legrégebbi templomában álló harangját 1636-ben öntötték. Felirata: „Gyöngyös és Hatvan között Szent Márton, anno 1636. Ide való fantsaliaké.”

A főoltár képét 1814-ben készítették Bécsben. Jelenleg a parókián látható.

Az 1848-49-es szabadságharc idején falunk határában fegyveres harcok nem voltak. Paskiewics herceg seregének hadtápos, poggyászos szekerei – mintegy 3000 darab – Hatvanban rekedtek. Az orosz katonák a környéken portyáztak. Közülük megöltek egy párat a fancsaliak és a Nagyvölgyi pincesor előtt lévő mély árokba dobták a holttesteket. Azóta a népnyelv ezt az árkot „Muszka-gödörnek” nevezi.

A XVIII-XIX. században a települést körülölelő dombokon nagy erdőségeket kellett megszüntetni, hogy termőföldhöz jussanak. 1715-ben még csak 120 kataszteri hold termőterülettel rendelkezett a község, 1896-ban pedig már 2532 kataszteri holddal. Az itt lakók többsége mezőgazdaságból élt, sokan cselédként, zsellérként, napszámosként dolgoztak.

A falu déli részén 1917-ben kezdte meg működését a Mátravidéki Szénbányász Rt. Nagy lignittelepek feltárásával megélhetést biztosított több száz család számára.

A lakosság életszínvonala rohamosan emelkedett: közművesített lakótelepek épültek villanyárammal felszerelve. Orvosi rendelő, szolgálati lakások, iskola, óvoda. A bányát 1968-ban zárták be.

A mezőgazdaságban a földosztás jelentett fordulópontot. Az 1955-ben megalakult termelőszövetkezet 1960-ban újjászervezték. A jelentős szőlő- és gyümölcstelepítéseken kívül szép eredményeket értek el az állattenyésztésben is. A tsz 1974-ben egyesült a szomszéd község termelőszövetkezetével. Az 1980-as évek végére csődeljárással megszűnt szövetkezet vagyonát elkótyavetyélték. A falu határában lévő földeknek a kárpótlás során új tulajdonosuk lett.

Gubis Istvánné