Az erdőkerülő

Beszélgetés Hegyi Sándorral

 

Gyakran látni vadászruhában, fokossal, távcsővel a környék talán legjobb ismerőjét, Hegyi Sándort. Lakása valóságos kis múzeum, trófeákkal, vadászkellékekkel, számos kitüntetéssel, szakirodalommal, Nyugdíjasként szívesen vállalja csoportok vezetését, a természetjárók is számíthatnak rá.

Sanyi bácsi 1927. január 29-én született Rózsaszentmártonban. Heten voltan testvérek, édesapja bányász, édesanyja háztartásbeli. 1939- 40-ig tehenészbojtár Gyöngyöstarjánban, 1941-től kis summás Diamant Béla földbirtokosnál. 1941. szeptember 1-től bányászként dolgozott. 1945-ben a front alatt megsérült a combja egy aknavető lövedéktől.

Természet-szeretetéről így ír önéletrajzában: „Nagyon szeretem a természetet, mindig vadász Szerettem volna lenni. Már a háború előtt is jártam hajtani a vadat. Mikor Rózsaszentmártonban megalakult a vadásztársaság 1953-ban, az akkori párttitkár azt mondta, hogy csak az lehet tag, aki belép a pártba. Mivel szerettem a vadászatot és az azzal járó munkából is kivettem a részem, párttag lettem”

Tagja lett a vadásztársaságnak, 10 évig volt vadászmester, 1988-ig dolgozott a társaságban. Működése alatt a Vadásztársaság kasszájában az induláskori 30 000 Ft-tal szemben leváltásakor 1 600 000 Ft volt. Emellett muflont telepített, vadászházat, gépkocsit vásárolt a társaság, két hivatásos vadászt is alkalmaztak. Az állatoknak etetőt ácsoltak. 25 db magasles épült meg. Már akkor is jártak külföldi vadászok az erdőbe, akik meg voltak elégedve a vadásztatással.

Mostanság a nemesvadak helyett a szeméthalmokra vadászik. Védelmébe vette az Apci utat, rendszeresen látni, amint szedi a mások által eldobott szemetet, figyeli, hol lel rá egy újabb szemétkupacra, még a cigarettacsikk is az „ellenségei” közé tartozik.

Kívánjuk neki, hogy még sok éven át figyelje erőben-egészségben a természetet és ügyeljen helyettünk is az Apci út tisztaságára.

Darab Károly