Az erdőkerülő – 2.

Beszélgetés Soós Józseffel

 

Előző számunkban Hegyi Sándorról, mint vadász, erdő- és természetkedvelőről írtunk. Többen felhívták figyelmünket, hogy van Rózsaszentmártonban még egy hasonló korú, természetet kedvelő, s azért sokat is tevő ember, Soós Józsi bácsi. Lakásán kerestem fel, ahol patyolat tisztaság fogadott és doromboló, fényes szőrű cicák. Nagyon jó dolguk lehet itt.

• Igen, ez valóban így van, nagyon jól érzik magukat, pedig egyik sem a sajátom, csak befogadom őket, nem tudom elnézni, hogyha éheznek. – válaszolja Józsi bácsi.
• Ugorjunk vissza az idők rengetegén, – mondom Józsi bácsinak. Hol, mikor született, hányan voltak testvérek?
• Rózsaszentmártonban születtem 1938. március 22-én, kilencen voltunk testvérek, heten még élünk. Apám bányász volt, anyám tsz-tag, édesanyám még él, 87. életévét tapossa.
• Az általános iskolát Rózsaszentmártonban végeztem, majd bányalakatos vizsgát tettem Petőfibányán és marxista középiskolát is végeztem. Dolgoztam a lőrinci gépállomáson, majd a szénbányáknál a IX-es, VII/A, valamint a XIII-as aknáknál, és az ecsédi külfejtésnél. 1991-től nyugdíjas vagyok, élettársi kapcsolatban élek, mivel feleségem meghalt.
• Mikor került közelebbi kapcsolatban a természettel?
• Mikor nyugdíjas lettem, cukorbetegséget kaptam és túlsúlyos lettem. Az orvos javaslatára kezdtem el kirándulgatni. Eleinte csak közelebbre, a falu gödréhez, a Somlyóra, a Hármas-határra. Az eperfa botom saját készítés, ezt, távcsövet és tiszta vizet viszek egy-egy útra. Kitanultam a gombaszedés tudományát is. Szervezett túrákon is részt veszek, a Hérics Természetjáró Egyesületnek 5 éve vagyok tagja. Majd 70 éves vagyok, így nem föltétlenül járom végig az összes szervezett túrát, csak ahogy a kedvem tartja. Részt vettem a gödöllői éjszakai túrán is, majd a Bükk 30 km-es túrán is, amely igazi próbatétel volt.
  Munkatúrákon veszek részt, ahol gallyazunk, a túraútvonalba beérő kidőlt fákat eltávolítjuk. Haragszom, ha szemetelőkkel találkozom, bárhol is látok kirakott szemetet, biztosan nem hagyom ott.
  Nosztalgiával gondolok a színjátszásra, 1953-tól 1966-ig tagja voltam a régi színi társulatnak, évente több darabot is előadtunk, drámát, operettet, vígjátékokat. A jelenlegi társulatban is játszom évek óta, vállalok kisebb-nagyobb szerepeket. Idén jubilálunk, a 20. bemutatót tartjuk. Szabadidőmben szívesen olvasok verseket.
  Üzenem minden rózsaszentmártoninak, hogy korra és nemre való tekintet nélkül fontos a túrázás, a jó levegő az egészség megőrzéséhez. A túrázáshoz nem nagy beruházás kell, csupán megfelelő ruházat, bakancs, élelem, víz, bot, távcső. Garantálom, hogy jobban esik az ebéd vagy a vacsora, és nem utolsó sorban gyönyörködhetünk a természet szépségeiben, hiszen az erdő más és más minden évszakban. A lélek táplálására viszont ott vannak a versek, meg a színjátszás, azért, mert az ember 70 éves, nem kell feltétlenül otthon ülni és egész nap a sorozatokat nézni.

Darab Károly