Németh Gabriella versei

Embertenyérbe embertenyeret

mit akarok? – azt kérdezitek?

Talán egy kézfogást
talán sok kézfogást
embertenyérbe
embertenyeret

egyre növekvő embersereget
akinek számát magam sem tudom
de egyfelé megyünk
hasonló utakon
bár utunk köves göröngyös feltöretlen
konokul lépünk törötten-töretlen

és könnyeinkben ha a fény törik
kagyló-gyönggyé válik mindenik

kagylógyönggyé! – és e gyöngyöket
majd ti utódok összegyűjtitek

Ti Utódok a kagylógyöngyöket!
- de addig is

Embertenyérbe Embertenyeret

Válasz

a jellem próbája a tisztesség
tisztességes viszony a korhoz
amelyben élek
de mit tesz a jellem
ha a valóság mocska
elviselhetetlen
a józan észnek?

vállalom, hogy álmodom
lelkem valóságát megidézem
és nem számít, hogy te gazdagon
aranybikád szarvát markolászva
hogy ítélsz meg
számomra nem vagy
- ahogy szemednek én is láthatatlan
nekem javaid csillogása nem a fényem

amíg én álmaim fénykévéjén
aranyágakon énekelek
hiába ítélkezel
ítéleteddel magadat nevezed meg