A bányák bezárása

A rózsai szénvagyont a fúrások alapján úgy becsülte fel az akkori bányavezetés, hogy hosszútávon fog termelni. Ezért a IX-es akna bezárása előtt megnyitották a VII/A aknát. Az alsó szénréteg lett volna hivatott biztosítani az eddigieknél még jobb minőségű lignitet. Ennek érdekében szereltük be az Ursitz-féle acéltámas pajzsfrontot a volt vájáriskola ( ma faipari üzem ) területének felszíne alá körülbelül 25-30 méter mélységben. Bár a termelés beindult, de néhány hét után vízbetörés miatt be is kellett fejezni. A föld alatt maradtak a berendezési tárgyak, gépek, motorok, hajtóművek és a szénkészlet is, mivel a víztelenítést több szivattyúval sem tudtuk megoldani. A mentéshez nagyon sok iparost is bevontak, de a megfeszített munka ellenére sem sikerült eredményt elérni, ugyanis a víz magassága a két métert is elérte. 1967-ben a VII/A akna bezárásával Rózsaszentmártonban teljes mértékben befejeződött a lignitbányászat.

A legtöbb bányásznak felajánlották a nyugállományba vonulás lehetőségét, míg az iparosok egy részét a XIII-as aknához irányítottak, amely azonban rövid életű volt. Helyébe lépett a külszíni széntermelés. Többen azonban a szintén a bányához tartozó petőfibányai gépüzemben vagy a vegyesüzemben találtak munkát. Ez utóbbi két üzemben már iskolázottabb és szakmailag felkészültebb szakemberekre volt szükség.

Nem elhanyagolható tény, hogy amíg a bányászkodás és a mezőgazdaság szerkezeti változáson ment keresztül, addig 1954-ben beindították a dolgozók iskoláját. Itt el lehetett végezni a hetedik és nyolcadik osztályt. Az iparosoknak, a vájároknak, az aknászoknak és a lőmestereknek ugyanis csak hat elemi iskolájuk volt. Ezt követően 1963-ban Szemán Béla, Nagy Lászlóné, Fáczán János és Gazsó János, a rózsaszentmártoni tantestület tagjai vállalták, hogy a falunkba kihelyezett gimnáziumban középiskolai szinten tanítanak. Tisztességgel és tudásuk legjavát adva oktatták az oda felvett diákokat, akik közben a bányában vagy éppen a mezőgazdaságban dolgoztak is a tanulás mellett.

A külszíni fejtéshez került embereknek is tovább kellett képezniük magukat, mivel a modernizálással lépést kellett tartani. Egy nehézgépkezelői tanfolyam keretében ismerhették meg az újabb és újabb gépek szerkezetét, működését és kezelést, s tehettek vizsgát úgy elméletből, mint gyakorlatból. A 460 órás oktatás előadóit a bánya vezetése biztosította.