Gyermekkori élmények
(1937-1943)

A falu életében az iskolai oktatás az első elemitől a hatodikig tartott, azaz hatosztályos rendszer volt. A jobb tanulók a negyedik osztály elvégzése után polgári iskolába vagy gimnáziumba mehettek továbbtanulni. Az iskolai szünetekben a gyerekek a délőre a fásba, a rétre vagy a határba mentek játszani. A fáramászást például szinte minden fiú és a legtöbb lány megtanulta. Viszonylag sok gyümölcsfa volt annak idején a község határában, így a csőszöknek bőven akadt dolguk. A fiúk ugyanis gyakran dézsmálták meg ezeket a fákat az érett és többször a félérett gyümölcsökért. Nem tudom, hogy a mai gyerekek fogyasztanak-e annyi gyümölcsöt, szőlőt és dinnyét jó liba- vagy kacsa zsírral, mint mi annak idején. Az akkori gyerekeknek akadt bőven látnivaló a határban, ugyanakkor csínytevéseink gyakori színtere is volt.

Rózsaszentmártonban a mostani községháza közelében volt a bányászkantin, ahol a bányánál dolgozók étkeztek, italoztak és múlatták az időt. Mi gyerekek esténként az ablakon át figyeltük a felnőttek szórakozását, annál is inkább, mert több esetben zenét is hallgathattunk ilyenkor. Ott hallottam először a bányászhimnuszt, ami nagyon megragadó volt számomra és a dallamot szívesen hallgattam volna hosszabb időn át.

Gyermekkoromban a VI-os akna látványa volt a legemlékezetesebb, mivel a szénnel teli csilléket bányalovakkal vontatták. Néha bemehettünk a bányába is – persze kísérővel – és megmutatták nekünk, hogyan is bányásszák a szenet. A VI-os akna közelében volt a szénnemesítő, ahol szárították a nedves lignitet. Sok látnivaló volt itt, de mi annak örültünk a legjobban, hogy a közelében volt egy meleg vizű strand is. Gyakran jártunk ide fürödni, s ha jól emlékszem a víz hőmérséklete 28-32 fok lehetett. A melegvizet a szénszárító üzemtől juttatták a medencébe, amit bárki használhatott. A közelében volt egy másik strand is. Ezt azonban deszkakerítés fonta körül és kabinokkal is el volt látva. Ide jártak az urak és az úri hölgyek.

Gyermekkori élményeim közé tartozik a kötélpályán párolgó szénnel megrakott csillék látványa. Ez a kötélpálya a nemesítőtől a VII-es aknáig tartott és onnan tovább egy másik kötélpálya indult Apc-Zagyvaszántó vasútállomásig. Emlékezetes marad számomra az Apcról, Ecsédről és Szücsiből gyalogosan munkába járó bányászok látványa is, akik a sötétben karbidlámpával világítottak. A nyári élmények közé tartozik amikor is a lakóházak udvarán vagy a szérűn cséplőgépekkel verték ki a kévébe kötött gabonák szemeit. Mi fiúk kivettük részünket a szüretből is, hiszen a lovas kocsin levő szüretelőkádba puttonyolt szőlőt nekünk kellett „taposnunk”.

Télen a disznóöléseknél a szalmával történő perzselésnél kellett segítenünk. December első heteiben már javában készültünk a karácsonyra és az új évre. Különféle köszöntőket, népi játékokat tanultunk be, majd amikor eljött az ideje, akkor csörgős botokkal jártunk házról-házra köszönteni. A háziak ajándékokkal köszönték meg a szép verseket és dalokat. Ezek mind az akkori gyerekek életviteléhez tartoztak. Az is továbbá, hogy munkára tanítottak és neveltek bennünket. A 10-11 éves lányok már könnyebb munkákat önállóan végeztek, mint például szőlőkötözés, veteményezés, takarítás, mázolás. Az ugyanilyen korú fiúknak el kellett sajátítaniuk a különféle pincei munkákat, mint a hordómosás, préselés, kaszaverés. Később egyre nehezebb munkákat is meg kellett tanulni. Így a kukoricaültetést, a kapálást, aratás idején pedig a kaszálást, a marokszedést, a gereblyézést és a csomózást is.

Szülői kérésre még az iskolából is elengedték a tanulókat, ha a családnál valamilyen fontos dolog akadt és a gyerekeknek is segíteni kellett. Egy alaklommal például engem is kikértek a szüleim kukorica ültetés céljából. Lóvontatású ekével szántották a földünket és minden meghatározott forduló után nekem kellett a magokat a földbe rakni. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy madarak sokasága lepte el a barázdákat. Többek között láttam barázdabillegetőt, pacsirtát, kenderikét és más egyéb madarakat is.

Megkérdeztem édesapámat, hogy miért van itt ennyi madár? Ő azt felelte, hogy ezek a madarak végzik a földek tavaszi nagytakarítását. Megtisztítják a talajt a pajoroktól, cserebogaraktól, tücsköktől és egyéb kártevőktől. A sokféle vegyszer bevezetése miatt azonban ma már egyre kevesebb ilyen hasznos madarat látni.