Az iparosok és a fejlődés

Emlékeim között szerepelniük kell az iparosoknak is. Az 30-as és 40-es években két kovácsműhely volt a községben. Az egyik a Kossuth utcában, melynek tulajdonosa Siroki Zoltán volt, a másik pedig a hajdani „bikaistálló” mellett, melyet Illés József kovácsmester vezetett. Ők látták el a falu lovainak patkolási feladatát, az ekevasak, csákányok, fejszék, tővetők élesítését, a kocsikerék ráfjainak elkészítését és egyéb szerszámok megmunkálását.

A lovas kocsikat, kerekeket, puttonyokat, hámfákat, dézsákat az akkori kollár, Kiss Mihály készítette. Az asztalos munkákat (a különféle nyílászárókat, asztalokat, székeket, kaszlikat és telázsikat) Teleki Ferenc asztalosmester végezte.

A falunkon áthaladó lovas szekerekkel, hintókkal is adódtak problémák. Eltörött a lőcs vagy egy küllő, elveszett a kerékszög vagy éppen a ló patájáról esett le a patkó. Így ezeket a feladatokat is el kellett látni. Ilyenkor mindig felkeresték a falu kovácsát vagy a kollárt. Az utak állapota, pontosabban minősége abban az időben nem volt a legjobb. Köves volt és a sok rázkódástól bekövetkeztek a kocsik különféle bajai, törései.

Rózsaszentmártonban a járdák nagyon rosszak voltak akkortájt. Ősszel és tavasszal gyakran emlegették az idegenek falunkat „Sártenger”-ként. Azt is mondták, hogy, aki ide beteszi a lábát, az itt is ragad. Némelyik ház előtt törött cserepek voltak lerakva, majd később a kocsisok potyasorba hoztak salakot vagy troszkát a nemesítőtől. Ezen anyagok leterítésével tudták elviselhetőbbé tenni a közlekedést.

A közvilágítás is nagyon gyér volt abban az időben. Itt-ott volt egy-egy halványan világító lámpa az oszlopokon. Mára már ezek a problémák javarészt megoldódtak, bár a mai igények és a közlekedési szokások is megváltoztak.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy immár a pincékhez is portalanított út vezet. Bár az út megépítése megosztotta a falu lakosságát. Véleményem szerint is nagy szükség volt erre az útra. Ennek előtte főként a nagyobb esőzések idején és a tavaszi hóolvadáskor a temető melletti úton rendkívül sok hordalék, sáriszap rakódott le, s gyakran elérte a közforgalmú műutat is. Természetesen az út megkönnyíti a személy- és teherautók feljutását a pincékhez, ami szintén nem mellékes. Elődeink nagyon boldogok lettek volna, ha ilyen úton szállíthatták volna a lovas kocsikkal a szőlőtermést. Emlékszem olyan szüretekre, amikor elakadtak a kocsik a nagy sárban és az emberek lovaikkal mentek segítséget nyújtani.

Nagyon örültem annak is, hogy Rózsaszentmártomban megépült az idősek otthona. A reprezentatív épület szép környezetben található. 2004 júniusában fürödni voltunk az egyik melegvizű strandon, ahol idősebb, számomra ismeretlen házaspárok beszélgettek mellettem. Éppen erről az otthonról volt szó, amikor is az egyikük azt tanácsolta, hogy érdemes lenne megpróbálni a rózsai idősek otthonát, mert sok jót és szépet hallott róla. Persze ezt is azok az emberek tudják igazán értékelni, akik rá vannak szorulva az effajta ellátásra, szolgáltatásra.