Ivóvizünk tisztasága...

Meg kell említeni falunk ivóvíz ellátását is. Elmondható, hogy a 70-es évekig a rózsaszentmártoni központi vízhálózat és az egyéni, portákon ásott kutak vízminősége messze a legjobb volt a környéken. Vízkészletünk gazdag volt, hiszen szinte minden ház udvarán volt gémes- vagy kerekes kút. A Mátra egyik völgyében lakunk, mégis volt ivóvízlelőhely a magasabban fekvő település részeken is, mint például az Újsoron, a Dezsőben, valamint a Felső-Tabánban. A közterületi kutak közül már említettem írásom elején a Csorda-kutat, ám több más kút is szolgálta a falu vízellátását. Így a Széchenyi utcában a Végh Gyuri bácsi háza melletti, a tőle úgy 200 méterre levő Apci úti, valamint a volt Jakab tanító gyümölcsöse melletti nagyon jó ízű forrás vize. A jelenlegi sportpálya déli részénél egy úgynevezett tengerszem vízfeltörés volt hosszú éveken keresztül. Idősebb emberektől hallottam, hogy a feltörő víz elfojtására sok kötőanyagot juttattak a talajba. Napjainkban, talajvíz formájában jelenik meg a víz ezen a területen.

A falu határában a Cirjákon, a Muszka-gödörnél, a Baranyi-féle földeknél, a Hatvani-dűlő szőlőtáblái között voltak még bővizű kutak, amelyeket a határi munkáknál használtak ivóvízként és permetezés céljára. A pincéknél is voltak vizet biztosító helyek (vizespincék), ahol jó minőségű, iható vízhez jutottak az emberek, de innen nyerték a vizet a hordók tisztításához is. A legbőségesebb vízkészletünk a jelenlegi vízmű területén található, amely biztosítja a falu ivóvíz ellátását. Sajnos meg kell őszintén mondani, hogy a minősége már nincs olyan jó, mint az 50-es és 60-as években volt. Még egy fontos szerepet betöltő kutat kell megemlíteni. Ez volt a Csonkás-kút, amely a rétek végén, az úgynevezett „ecsédi kanyarnál” volt. A Vízvár-tanyát innen látták el ivóvízzel. Egy nagy teljesítményű tolattyú biztosította a vizet csöveken keresztül a csaknem 30 méter szintkülönbségű és kb. 1000 méter távolságban levő tanyára. A tanya környéki határi dolgozók innen nyertek ivóvizet.