A kisgyermekkor

 

Három gyermekes szegény családból származom, itt születtem Rózsaszentmártonban 1931-ben. Azóta is itt élek. Első emlékeim testvéröcsém születésének idejére esnek. Négy éves voltam és gyakran jött hozzánk a bábaasszony, aki abban az időben nagyon sok kislányt és kisfiút segített a világra. Mindig panaszkodtam neki, hogy testvérkém sokat sír, mire ezt felelte: „Tudod kisfiam a kislányok és a kisfiúk sírva születnek, de pár nap múlva már nevetnek” Igaza volt.

 Ahol akkoriban laktunk a falu közepének számított, mintegy ötven méterre a jelenlegi óvodától. Első nagyobb élményem az volt, amikor megláttam a Csorda-kutat a hosszú itatóvályúval, körülötte borjúkkal, üszőkkel és tehenekkel. Ez a gémeskút a mostani óvoda főbejárata előtt helyezkedett el a harmincas években. Azt a területet delelőnek hívták, röviden délőnek. Kora tavasszal, vasárnap reggelenként a gazdák ide hajtották jószágaikat, hogy szoktassák őket az együttlétre, mielőtt a mezőre vonultak volna. Ez a kút a falunkon áthaladó lovas fogatok „parkolójaként” is szolgált, ugyanis gazdáik itt pihentettek, megetették és megitatták az igavonókat. Akkortájt még nem volt közforgalmú út kiépítve Rózsaszentmárton és Pernyepuszta (Petőfibánya) között, így a piacosok, a vásárra igyekvők vagy a Szentkúthoz zarándoklók falunkon keresztül jutottak el. A legtöbb esetben az apci, a sziráki és a pásztói vásárokra.

A délő tehát a falu közepének számított, itt volt a focipálya, a leventék alakulótere, valamint egy lőtér is magas kőfallal és lőhelyiséggel. Itt verték fel sátraikat és tartották az előadásokat a vándor-cirkuszosok és a sergősek is itt ütöttek tanyát.

Ahogy cseperedtem úgy kezdett kitágulni az élettér előttem. Játszótársaimmal egyre gyakrabban mentünk el otthonról és bizony egyre távolabb. Megtapasztaltam, hogy nem csak mezőgazdasággal foglalkoznak az emberek, hanem szenet is bányásznak a kis falu határában. A délő alsó részén, a jelenlegi postahivatal és annak övezetében bányászkolónia volt, ahol több bányász család lakott elég sok gyerekkel. Innen is kerültek ki játszópajtások, akik később iskolatársak is lettek.

Akkoriban is meg voltak a gyerekek játékszerei, amelyek igencsak eltértek a mai játékoktól. A lányok fosztásból és kukoricacsutkából készítettek babákat, valamint korpával és homokkal megtöltött ruhababák is voltak. A fiúk esős időben sártaposással, sútongálással múlatták az időt, de kedvelték a hu-hu baba játékokat is. Gyakran a gurigázás és a pikézés volt a játék. Vasárnaponként az idősebb fiúk és lányok szórakozása a hosszúmétázás, a páros cica előre fuss és egyéb labdajátékok voltak.