A mezőgazdaság és az átszervezések

A mezőgazdaság országos viszonylatban nagy változáson ment keresztül. A mi falunkban is több nehézséggel kellett szembenézni. A gazdák sajnálták a termelőszövetkezetbe ( a közösbe ) beadni saját földjeiket, állataikat, gépeiket. Sokuknak ugyanis egy élet munkája állt benne. A rózsai emberek fegyelmezetten néztek szembe az új helyzettel, és tudomásul vették, hogy a törvények alól nem vonhatják ki magukat. Törhetetlen és erős embereket ismertem meg ekkor. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének agitációs munkáira bányászokat jelöltek ki, s ez nem önkéntes alapon történt, mint ahogyan azt is meghatározták, kiknek melyik faluban kell ténykednie. Ebben az időszakban fontosabbá vált a téeszek szervezése, mint a széntermelés. Az agitálókat 2-3 fős csoportokba osztották.

Én Hegyi Sándorral és ifj. Görbe Antallal voltam együtt több községben is. Negyven év távlatából visszatekintve bátran kijelenthetem, hogy lelkiismeretesen végeztük el a ránk bízott feladatot, s egyetlen családtól sem jöttünk el haraggal. A legemberségesebb beszélgetési formát alkalmaztuk, és a családokra bíztuk a sorsukat igen csak befolyásoló döntés meghozatalát. E munka során megtapasztalhattam, hogy az emberek milyen szeretettel és tisztelettel vannak a természethez, hogyan ragaszkodnak a földjeikhez.

A termelőszövetkezetek megalakulását követően a bányászokat bevonták a földekre segíteni. Például az aratási munkák, a szőlőtelepítések adtak plusz feladatot. Az ekevasak élesítésére, itatóvályúk készítésére iparos brigádokat kértek fel, de a vetőgépek és boronák felújítását, javítását is ők végezték.

Lassanként a rózsai téesz is erősödni látszott, és be tudott kapcsolódni az országos agrár hálózatba. A gabona-, a szőlő- és a tejtermelés lassan elérte az országos átlagot, miközben a szarvasmarha-, a borjú- és a sertéstenyésztés jó közepesnek számított. Akkoriban viszonylag sok gazdával beszélgettem sorsuk alakulásáról, akik elmondták, hogy a téeszbe való belépés elkeserítő és szánalmas volt számukra, ugyanakkor az idő teltével együtt érző és együtt gondolkodó közösséggé váltak. S talán egy jobb anyagi helyzet is kilátásba került.

Később, úgy 1973 tájékán, az ecsédi és a rózsaszentmártoni téeszek egyesültek „Egyetértés” néven. Ekkor a gépesítés terén lényeges fejlődés mutatkozott. Az egyesült termelőszövetkezet a rendszerváltásig működött, majd feloszlott. Helyét ismét a magángazdálkodás váltotta fel. A falu életében ismét új helyzet állt elő.