Újabb munkalehetőségek

A rózsaszentmártoni fiatal szakmunkásokat egyre jobban vonzotta a petőfibányai gépüzem és vegyesüzem. Ezek a termelő egységek lényegesen jobban felszereltek voltak minden tekintetben. Modern hegesztőgépek, marók, esztergák és egyéb gépi berendezések biztosították a minőségi munkát. Petőfibányán nem csak a bányagépek javítását végezték, hanem acélszerkezeti termékeket is gyártottak, méghozzá országos méretekben. Gömöri Pista bácsi nagyon jó igazgatónak bizonyult, felvállalta az ország villamos hálózatához szükséges vasoszlopok gyártását.

Ekkor több volt bányászt képeztek át vasipari szakmunkásnak. Például a műszaki rajz ismerete, olvasása szinte mindenki számára kötelező volt. A bányatechnikum, a különböző tanfolyamok nagy segítséget adtak az acélszerkezet-gyártás technológiájának elsajátításához. Akik vezető beosztásba kerültek, a középiskola mellett, el kellett végezniük a technikusok továbbképző tanfolyamát. Nekem is kötelező volt, Esztergomban vizsgáztam.

Közben az ország egyik legnagyobb beruházását kapta meg a Mátraaljai Szénbányák. Nevezetesen, az épülő paksi atomerőmű celláinak gyártását. Ebben a munkában jelentős szerephez jutott a petőfibányai gépüzem is. Ezen a feladaton nagyon sok rózsaszentmártoni is dolgozott, mint minősített hegesztő, lakatos, forgácsoló vagy villamos szakember. Mint csoportvezető nekem is megadatott, hogy az összeszerelés színhelyén, azaz Pakson, jelen lehessek. Öröm volt hallani, hogy a Mátraalján legyártott részegységek, cellák, az előírt feltételeknek kiválóan megfeleltek. Nem hagyhatom ki, hogy meg ne említsek néhány nevet a teljesség igénye nélkül azok közül, akik nagyban hozzájárultak a sikerekhez: Kalyó Lajos, Misinszki Máté, Ocsovai István, Papp József, Papp László, Szanyi György.

Gömöri István

 

Termelési értekezlet

 

1971. április 4-i ünnepség

 

„Paksi” csarnok - görgő karbantartás

 

„Paksi” csarnok - hegesztő brigád

 

„Paksi” csarnok -