Szükségünk lehet egymásra

Nyugdíjazásom előtt öt évvel felvállaltam, hogy elmegyek külszolgálatra a gázvezeték építőkhöz. Távol a családtól egy jobb nyugdíj reményében. Ez idő alatt bejártam szinte az egész országot. Megtapasztaltam, hogy máshol sem fényesebb az élet, sőt a biztonságot kedves családom körében ebben a faluban találtam meg. Elmondhatom, hogy minden jó érzésű emberre jellemző, hogy szereti a környezetét, barátait. Tudatában kell lennünk azzal is, hogy bármikor szükségünk lehet egymásra. Azt természetesen nem állítom, hogy mindig minden a legnagyobb rendben ment volna falunkban. Gyermekkoromban több háznál is voltak veszekedések, melyeknek legtöbbször a szegénység volt okozója. Voltak olyan esetek is, amikor a jussolások váltottak ki, akár testvérek között is, pereskedésig menő vitákat. Ezek a jelenségek nem csak Rózsaszentmártonra voltak jellemzők.

Jól tudom, hogy napjainkban is több családban akadnak gondok, többször méltatlankodunk azon, hogy másoknak talán jobban megy. Ugyanakkor véleményem az, hogy mindenkinek meg van a maga keresztje. Voltak időszakok, amikor még nehezebb volt az élet. Kenyeret, tejet, vajat, húst, sőt még petróleumot is csak jegyre adtak, mégis élni kellett. Szüleink minket, gyerekeket állítottak sorba a jegyre kapott élelmiszerekért. Azonban egy gyereket sokkal könnyebben kiszorítottak a sorból, így vagy jutott az aznapi áruból vagy nem. Előfordult, hogy nem jutott semmi, így a vasárnapi ebédre maradt a kukoricagánica. (Ezt az ételt neveztük mindig gancának.)

Mindezek ellenére sem gondoltam sohasem arra, hogy falusi életemet felcseréljem a városi életre. Máshol sem világít fényesebben a nap, máshol sem zöldebbek a mezők és a fák. Tény, hogy sokkal több embernek volt helyben munkahelye, amíg működött a bánya és a téesz.

A vájáriskola helyén vállfákat gyártó üzem működött, melyet már rég óta felváltott a bútorgyártás. Az itt készült szebbnél szebb termékekkel az ország minden területén találkozhatunk. Noha 1999-ben szinte teljesen leégett az üzem, a tulajdonos, Kocsis Imre jóvoltából, vasakaratából újjá épült. A dolgozók is teljes mértékben támogatták az elképzeléseket, s meg is tettek az újjáépítésért mindent.

S ha már az úgynevezett horgasi résznél tartok, feltétlenül megemlítem a volt IV-es akna helyét. Ezen a területen  – amely egyébként szemétdomb is volt – Latkulik András gyönyörű, sok idelátogató által megcsodált épületegyüttest valósított meg. Nem csak öncéllal, hiszen szórakozóhelyként is működik. Sőt a szemben lévő gazos területen egy horgásztavat hozott létre, amely a falu egyik látványossága is.

A kiépített vízhálózat, a gázvezeték, a telefon-rendszer, a közvilágítás egyaránt nagyon jó színvonalon áll. Az élelmiszerüzletek olyan árukészlettel rendelkeznek, amelyek a lakosság szinte minden igényét kielégíti. Arra is büszkének kell lenni, hogy Tőzsér József és családjának köszönhetően pékség is működik a településünkön. Talán egy húsüzletre lenne szükség, mivel egyre többen állnak le a sertésnevelésről. Bizonyára hasznos lesz a jelenleg megvalósulni látszó csatorna-rendszer is.