A közösségért vállalt feladatok

A falu és a bánya érdekében többféle társadalmi munkát vállaltam életem során. 27 éven áttevékenykedtem a sportban. Eleinte szakosztályvezetőként, majd a sportkör elnökeként dolgoztam.

A közmondás is azt mondja: „A jó pap is holtig tanul.” Hát én is tanultam. Több szakmai és politikai iskolát végeztem. A gazdasági, termelőmunka mindig megkövetelte tőlem, hogy fejlődjek, lépést tartsak az egyre modernebbé váló technikákkal. S mint vezető, ezt állandóan szem előtt tartottam.

A szakszervezeti munka, a munkás emberek érdekvédelme újabb feladatok elé állított. Különös gondot fordítottam a szociálpolitikai ismeretek elsajátítására, mivel bizonyos értelemben ezek a tudnivalók foglalkoztak munkalélektannal is. A különböző emberek különböző jellemekkel bírnak, ezért nekem, mint vezetőnek tudnom kellett kezelni a sokféleséget. Ítéletet alkotni nem nehéz, de az igazságos értékítélet meghozatala igenis nehéz feladat. Megtanultam azt az igazságot is, miszerint vannak olyanok, akik beosztásukkal visszaélnek, különösen, ha pozíciójuk már megerősödött vagy megerősödni látszik. Azt is megtapasztaltam, hogy a munkásember lelkében örömsugár jelenik meg, ha a munkájával elégedettek és a vezetőik ennek hangot is adnak. Talán a mai világunkban erre a gesztusra még nagyobb figyelmet kellene fordítania minden vezetőnek. Nagyra értékeltem és értékelem ma is azokat a vezetőket, akik józan és higgadt gondolkodásúak, átgondolják cselekedeteiket, sőt a kiejtett szavakat is. Azoknak ugyanis súlyuk van.

Nagyon fiatalon lettem tagja a bányászok érdekvédelmi szervezetének, majd később az üzemi bizottságban, mint sportfelelős, még később pedig, mint újítási felelős 1988-tól, mint nyugdíjas tevékenykedem vezetőségi tagként a rózsai nyugdíjas szakszervezetben. Mindenkor embertársaim érdekvédelmét tartottam szem előtt, különös tekintettel a szociálisan hátrányosabb helyzetben élőkre.