Halász Szabó Imréné versei

Nyitott szívvel

Ember vigyázz, a tűzzel ne játssz,
Mert, ha megéget, akkor mit csinálsz.
Sok szépet adtál nekem, oh, Istenem,
Engedd, meg kérlek, tovább így legyen.

Tiszta szívvel, s ésszel tudok csak élni,
Így az élet útján könnyebb lépdelni.
Az emberek szívébe szeretetet belopni,
Vissza szépeket csak így lehet várni.

Adj nekem Istenem türelmet, értelmet,
Nyílt szívvel, lélekkel buzdítsam jóra az embereket.
Ehhez még sokat kell tanulni, fejlődni,
Hogy tőlem ezt a hozzá állást lehessen fogadni.

Rózsaszentmárton, 2010. november 21.

Viharos életünk

Az élet egy háborgó tenger tengelye,
Közepén helyezkedik el a boldogság szigete.
Ha kimerészkedsz a sziget szélére,
Megláthatod ki is a tenger Istene.

Viharos az életünk, sok minden történik benne,
Szerencse, vagy balsors jut nekünk belőle.
Rajtunk is sok múlik, mit várhatunk tőle,
Ha igyekszünk jók lenni, talán bízhatunk a jövőben.

Álmodozhatunk, csak ne legyen benne álnok szerénység,
S ha jót álmodtunk, ne legyen a vége fölényesség.
Úgy éljünk, legyen bennünk sok reménység,
Utánunk, ha meghalunk, ne maradjon csak fényesség.

Rózsaszentmárton, 2010. november 21.

Kedves Rózsaiak!

Ezzel a verssel köszöntöm Önöket a közelgő ünnep alkalmából. Kívánok Önöknek nagyon kellemes karácsonyt és boldog új évet!

Szeretettel Halászné Miczki Mária

Az Új év várása

December hónapja van, s azon gondolkozom,
Vajon milyen lesz a jövő év, milyen lesz a holnapom.
Változtatni szeretnék nagyon sok dolgomon,
Mi valósul meg belőle, gondolataimban ezt kutatom.

Én édes Istenem kérlek, segíts nekem,
Az Új évben végre életem egyenesbe éljen.
Bánatos szívem boldog, türelmes legyen,
Ne keseregjek azon, hogy a nép egymással milyen békétlen.

Add, hogy az emberek is jók, s boldogok legyenek,
Embertársaiknak csak örömet, boldogságot szerezzenek.
Mert egyre rosszabbak egymáshoz és türelmetlenek,
Félő olyan baj lesz ebből, hogy a föld itt is beleremeg.

Szeretnék vereseimen keresztül sok igaz barátra találni,
Ha jó és tiszta a lelkem, emberi szíveket tudok jó útra terelni.
Így együtt boldogabban fogunk élni,
S egymásnak szívből örülni.

Rózsaszentmárton, 2010.

Az ember élete

Erre a világra, ha már megszülettünk,
Illúzió és ábránd minden, amit teszünk.
Meg kell próbálni mindent, hogy magunkra találjunk,
Végig járni az utat akkor sem jön össze minden álmunk.

Meg fizetünk mindenért, amit rosszul teszünk.
Ha rálépünk egy útra és nem jó irányba térünk.
Sok út áll előttünk, de melyikre lépjünk?
Ahhoz, hogy a végén egyenesbe érjünk.

A sors útja, sajnos ki nem számítható.
Az egyik embernek sikerül a másiknak nem jó
Vágyaink álmaink sokszor tovatűnnek.
Ez szabja meg az utat további létünknek.

Magyarok kívánsága

De jó lenne, ha az életünk egyenesben lenne,
S hogy minket, magyarokat a világban mindenki szeretne.
A boldogság mindnyájunk arcára kerülne,
Szemünkből jóságunk másokra vetülne.

Nekünk e kívánság nagyon fontos lenne!
Az is, hogy mások élete körülünk így sikerülne.
Ebben a világban nehéz jónak lennünk,
De nem csak kívánnunk kell, meg is kell tennünk.

Kérjük a magyarok Istenét, adja meg ezt nekünk,
Azt is, hogy az emberiség élete boldog legyen körülöttünk.
Mindenkinek jobb lenne jobb világban élni,
S a nagyvilágban megtörténő rossz dolgokat viselni.

Rózsaszentmárton, 2010. július 10.

Szilveszter éjjel írt versemmel szeretném Önöket szórakoztatni.
Íme a vers.

Új Évi kívánság

Az Új Évben is szeretném, ha életem egyenesbe lenne,
Egyszerű emberként mindenki tisztelne.
A boldogság az arcomra kiülne,
Szememből jóságom másokra vetülne.

Nekem e kívánság nagyon fontos lenne!
Az is, hogy mások élete körülem így sikerülne.
Ebben a világban nehéz jónak lenni,
De nemcsak akarni kell, kell is érte tenni.

Kérem a jó Istent, adja meg ezt nekem,
Azt is, hogy mások élete körülem boldog legyen.
Mindenkinek jobb lenne boldogabban élni,
S a világban történő dolgokat érzékelni.

Az Új Évre várva van egy biztató jelem,
Tartogat az élet valami szép feladatot nekem.
Optimista módon próbálom kezelni a történéseket
Meg akarom szeretettel, barátsággal hódítani az emberi szíveket.

Boldog Új Évet, kellemes szórakozást kívánok mindenkinek.

Rózsaszentmárton, 2008. december 31.

Nyári séták a kis kertben

Az éjszaka leple alatt,
Sétálgatva arra lettem figyelmes,
Milyen fényes a mennybolt,
Szinte hívogatóan kedves!

Gondolatomban máris a Göncölszekerén utaztam,
Sok millió csillag táncolt körbe rajtam.
Csillagok, csillagok mondjátok meg nékem,
Miért keresem a boldogságot?
Mindig csak odafenn.

Visszatérve a gondolatból a földre,
Gyönyörű virágaim közt találtam magam,
Simogatták a kezem,
Susogtak boldogan.

Gyönyörű holdas nyári éjszakákon,
Mikor úgy érzem, nagyon egyedül vagyok,
Ha felnézek az égre,
Mosolyognak rám a csillagok.

Suttog a szellő, azt súgja,
Vigyáznak rám az angyalok
Elvisznek gondolatban oda,
Ahol én nagyon boldog vagyok.

Meseszép nyári hajnalokon,
Mikor kinézek az ablakomon,
Látom a gyönyörű szép napot,
Felkúszni a kék égre, mint tűzgombolyagot.

A táj megannyi gyöngyszem,
Úgy tűnik a fákon, növényeken, virágon,
Felnézek az égre, kérdezem Istenem!
Hogy érdemlem ezt a sok szépet?
Érezni s látni, kérlek, tudasd velem.

Rózsaszentmárton, 2008. augusztus 13.

Vén diófa

Vén diófa áll az udvaron,
Látszik rajta, hogy az idő
Megviselte őt nagyon.
Együtt töltöttük vele ifjúságunkat,
Elment a párom a mennybe
De ő még velem maradt.

Vén diófa kérlek, maradj még velem,
Ne hagyd, hogy teljesen árván
Töltsem le hátra lévő életem.
Takarj el, kérlek még zöld lombjaiddal,
Árnyékod vetítsd rám a forró nyarakban.

Vén diófa fölnézek rád, s büszke vagyok
Egyenesen állsz, zöld leveleid még szépen ragyog.
Sok termést hoztál életedben, mely ellátta a családot,
Nem éltél hiába, erre nagyon büszke vagyok.

Rózsaszentmárton, 2007. március 19.

„Szeretetről”

Jelenleg most az foglalkoztat, de nagyon, mit is jelent az a szó „Szeretet”. Az, hogy „Szeretet” nem egy szó, az egy fogalom. Aki szeretni tud és tisztelni, az egy boldog ember, ha szegény is. Mit ér a nagy gazdagság, ha nincs mögötte tisztelet, szeretet egymás iránt. Így ez a gondolat sokszor foglalkoztat engemet, hogy nincs is talán a földön igaz szeretet. Képmutatás az egész? Vagy talán képzelet?

Próbáljunk meg ezen elgondolkozni. Nem ér semmit, ha agyon hajszoljuk magunkat, hogy több legyen. A „Szeretet” adására pedig nincs idő. Legyen bennünk több türelem mások iránt. Még akkor is, ha nekünk is van elég problémánk az életben. Talán próbáljuk meg együtt megoldani, ha lehet. Az élettől nagyon sok pofont kaptam én is, de ezt nem szabad más vállára tennem. A tanúságokból pedig másokat tudok felokosítani, megmenteni a hasonló bosszúságoktól illetve rossz dolgoktól.

Szent Karácsony közeleg. Próbáljuk megfogadni. Ezután türelmesebbek leszünk és nagyobb szeretettel fordulunk szeretteink és embertársaink felé. Bízzunk az emberekben, szeressük őket, minden emberi hibájukkal együtt, mert ez kölcsönös. Mi is csak azt várjuk, amit mások felé adunk. Ebben a világban nehéz ezt gyakorolni, de ha egymásra figyelünk, mindenek felett, ha van bennünk "Szeretet" , akkor az mindennel felér, és mindenért kárpótol. Mindenkinek Boldog, Békés, Szeretettel teljes Szent Karácsonyt kívánok.

Rózsaszentmárton, 2006. november

Köszönet az Istennek.

Köszönöm neked Istenem,
Azt, hogy az írást adtad nekem.
Ez által árasztottad felém,
Az emberek iránt való szeretetem.

Jóságos kegyelmed mutassa meg,
Hogyan folytassam az életem.
Kérlek, adj erőt, egészséget,
Ehhez, hogy erős legyek.

Rózsaszentmárton, 2006. december 3.

Nagy Ünnepre készülődve

Minden évszaknak vannak nagy ünnepei. A télnek gyönyörű nagy ünnepe van: a Karácsony. Az örök szimbólum a Jézuska születése. Megújulás, szeretet, öröm, békesség.

Óh Szentkarácsony! Eszembe jutnak gyermekkori emlékeim. Mennyire vártuk a Jézuska születését, a családi összejöveteleket, a fenyőfadíszítéseket. Egyszerű kis ajándékok kerültek a fa alá. Mi gyermekek csillogó szemekkel bontogattuk a kis csomagokat. De boldogok voltunk. Békesség, szeretet vett körül minket. Rokonok, szomszédok örültünk egymásnak. Emlékeim szerint, sajnos akkor is valahol mindig voltak háborúk. Szentkarácsonyra, a szeretet ünnepére, béke szünetet tartottak.

Ma, ebben a rohanó világban jut-e idő egymás köszöntésére, a szeretetre? Az emberiségnek Békére, Szeretetre van szüksége. Készüljünk hát most is békességgel, szeretettel Jézuska születésére. Óvjuk, szeressük családjainkat, embertársainkat, fogjuk meg egymás kezét, úgy várjuk a gyönyörű ünnepet, a Szentkarácsonyt!

Békés, boldog, szeretetteljes ünnepeket kívánok mindenkinek.

Rózsaszentmárton, 2005. november 20.

Jó napot kívánok, szeretettel köszöntök mindenkit e szép nap alkalmából
Egy verscsokrommal készültem, amely az élet szép oldalát világítja meg
Íme a vers

Varázslatos nap

Bevallom, mostanában sokszor nézegetem a kék eget,
Úgy érzem, ha a napot nézem, árad felém egy melengető üzenet.
A napsugár körül ölel, mintha kezed simogatna engemet,
Ezen a gyönyörű fényen keresztül küldenéd nekem szívverésedet.

Napfényében fürdő tájat, ha nézem, elringat a képzelet,
Milyen lenne kéz a kézben, e mesébe illő térben sétálgatni Te veled.
E fényárban úsznánk, szállnánk, mint mikor nyílik a kikelet,
Naplementével tűnnénk el, mint horizontról egy fényszelet.

Szeretem, ha este a csillagok vibrálnak az égen,
A teli hold fénye megvilágítja utam idelent.
Boldogságot áraszt lelkemben e kettős fényesség,
Szeretet nyugalom van szívemben, s békesség.

A titokzatos teli holdat, ha nézegetem,
Valami furcsa érzés támadja meg képzeletem.
Milyen titok lehet a hideg teli hold mögött?
Ami így izgatja fantáziám e csoda fölött.

Az esthajnal csillagot is kémlelem az égen szüntelen
Vajon az én helyem hol lehet ez égi világ rengetegben.
A Göncölszekérre felülnék és indulnék feléd Istenem,
Kinyújtanám kezem hozzád, úgy kérném, maradj én velem.

Vibrálnak az égen a gyönyörű csillagok
Lelkem, ha kitárom, úgy érzem köztük, vagyok.
A csillagos éjben egyedül azon gondolkodok
Melyik lehet az én csillagom, és még meddig ragyog!?

Rózsaszentmárton, 2005. október 2.

Barátság

A minap meditáltam egyik kora reggel,
Hogy a jó barátság mivel is ér fel.
A jó barátságot nem lehet kikérni,
Azt nemes gesztussal ki kell érdemelni.

Ha ez a szeretet nincsen meg benned,
Nem is várhatod, hogy megérdemled.
Tégy meg barátodért mindent, amit lehet,
Csak akkor várd, ő is így érezzen veled.

Az emberi barátságot ápolni kell,
Ha tiszta a szív szeretettel felel.
A jó barátságnak titok a nyitja,
Csak a tiszta szívű ember lehet, aki kinyitja.
Bízni kell az emberekben, hittel sokat érhetsz el.
Lelked jóságával emberi szíveket éltetel.
Csak bámulom az állatok gyors reagálását,
Egyszer találkoznak és máris kész a barátság.

Rózsaszentmárton, 2005. június 9.

Édes hazám! Magyarország

Drága hazám, Magyarország, úgy szeretlek tégedet,
Hogy azt szavakba leírni, úgy érzem, nem lehet.
Szebbnél szebb tájaidban gyönyörködni élvezet,
Hegyes – völgyes lankáidban csodaszép a napkelet.

Bármelyik tájra látogatok el országunkban,
Akár a Cserhát, Börzsöny, Bükk és Mátra.
Mindenhol szívemhez nől a táj, lelkem magasba tárja.
Nem kívánkozom más országokba, csak e gyönyörű országba.

Magyar tengerünk a Balaton, s környéke, igen nagyon szépek,
Nem hiába kívánkoznak ide a külföldi népek.
Alföld, Rónaság, Jászság mind szívemhez nőltek,
De egy nagyon fontos, jók legyenek benne a népek.

Magyar föld! Magyar haza! Az én otthonom,
Benne találom örömöm, benne a bánatom.
Itt nyugszanak őseim, remélem majd én is, gondolom,
Hegyes - völgyes tájait, sokszor megcsodálom.

Édes hazám! Sokat szenvedett népem múltját kutatom,
Hogy lehet-e szép országból máshová vágyni, nem tudom.
Itt csodásabb a napkelte, gyönyörűbben bukik le este a horizonton,
Nem kívánkozom más országba, csak itt élni e szép hazába, erre vágyom.

Óh hazám! Ó édes hazám! Óvd meg életem,
Ha járom csodás tájaidat, szívem boldog legyen.
Anyám elment, légy óh anyám, védj meg kérlek, vigyázz reám,
S ha eljön életem vége, nyughelyem e hazai földben lesz talán.

Rózsaszentmárton, 2005. február 12.

Egy téli nap szépségei

Egy téli hideg hajnalon felnéztem az égre
A gyönyörű napot láttam felkúszni hatalmas nagy fényben
A hajnalpír arcomra lángrózsákat festett fel
Titokzatos varázzsal töltött el csodás szép reggel.

Csoda módon teltek a következő órák, percek el felettem
Minden mozzanatot, ami az életben szép, jó észrevettem
Amikor a szép nap délben rámsütött melengette keblem
A természet csodája áradt felém, úgy érezte lelkem

Este újra kémleltem az eget, mikor a csillagok vibráltak az égen
Telihold világított gyémántcsillogású fénnyel vett körül engem
Mintha súgta volna az élet szép, csak észre kell vennem
Minden egyes újabb napot ily csodásnak kéne érzékelnem.

Rózsaszentmártron, 2005. január 26.

A napfény csodája

Bevallom, mostanában sokszor nézegetem a kék eget
Úgy érzem, ha a napot nézem árad felém egy melengető üzenet
A napsugár körül ölel, mintha kezed simogatna engemet
Ezen a gyönyörű fényen keresztül küldenéd nekem szívverésedet

Napfényében fürdő tájat, ha nézem, elringat, a képzelet
Milyen lenne kéz a kézben e mesébe illő térben sétálgatni te veled
E fényárban úsznánk, szállnánk, mint mikor nyílik a kikelet
Naplementével tűnnénk el, mint horizontról egy fény szelet.

Rózsaszentmártron, 2005. január 26.

Teli hold

Szeretem, ha este a csillagok vibrálnak az égen,
A teli hold fénye megvilágítja utam idelent.
Boldogságot áraszt lelkemben e kettős fényesség,
Szeretet nyugalom van szívemben, s békesség.

A titokzatos teli holdat, ha nézegetem,
Valami furcsa érzés támadja meg képzeletem.
Milyen titok lehet a hideg teli hold mögött?
Ami így izgatja fantáziám e csoda fölött.

Rózsaszentmárton, 2004. december 15.

Tél

Eljött a zord tél, s fogát csikorgatja,
Ólomként esik le a hó, földünk tükör sima.
Jégvirágok nyitogatják vastagodó szirmaikat,
Be kell húzódni a szobába, mert csontjaink megfagynak.

Fázkodunk, didergünk, s a hideg lelkünket kikezdi,
Figyelni kell a tél fintorait, csak úgy tudjuk kivédeni.
Lessük, várjuk, hogy szebbik arcát is meg fogja mutatni,
Örömteli, piros pozsgás arccal fogunk hógolyózni.

Rózsaszentmárton, 2004. december 14.

Virágok titkai

Egy egyszerű virágocska érintette meg lelkemet,
Szomorú voltam mikor rácsodálkoztam, ilyen, hogy lehet.
Rám mosolygott gyönyörű szirmaival szinte integetett,
Finoman simogattam, mert megnyugtatta fájó szívemet.

A virágok nem hazudnak, érzik, ha őket szereted,
Hálásak, ha kezeled őket, simogatják kezedet.
Szépségükkel hálálják meg, ha őket öntözgeted,
Finom illatukkal árasszák el maguk körül a környezetet.

Rózsaszentmárton, 2004. november 2.

Kerek erdő

Egy gyönyörű csodának beillő
Meseszép helyen állok.
Körbe vesznek a zöldellő fák, bokrok
Lábam alatt selymes fű,
Ritkán látott mezei vadvirágok.

Körül ölel a csend
Fülembe susog a szellő,
Mintha nem is a földön járnék.
A hely mesébe illő tájnak tűnő
Elgondolkodtató, hogy van ilyen hely,
Ahol az ember szíve nyugodtan ver.

Messze a város, ezernyi zajától,
Van ez a zöld erdő, ami ily nyugtató.
Ember, ki ebben a világban hajszolva,
Oly űzött, nyugtalan, zaklatott vagy,
Menekülj ide a csendbe, hol megnyugodhatsz.

Szilvásvárad, 2004. augusztus 21.

Kérelem az írásért.

Engedjen az Isten engem írni még,
Amit eddig írtam az még nem elég.
Szeretnék az embereknek sok szépet alkotni,
De ez nem rajtam múlik, ezt irányítja az égiek közül valaki.

Rózsaszentmárton, 2003. december 4.

Karácsonyi kérelem az emberekhez!

Megfogadtam, most az életem egy lapra felteszem.
Kipróbálom felétek emberek, milyen is az én szeretetem.
Jézus születése közeleg, a szeretet nagy ünnepe nagy léptekben.
Kinyitom a szívem és ha ez segít, a lelkem is mellé teszem.

Közétek tartozom, vegyétek észre, nem vagyok idegen.
Ha a lelki vigasz segít, elétek teszem a szerető szívem.
A Jézuska születése mióta kinyílt az értelmem a legnagyobb ünnepem,
Kérlek benneteket legalább ilyenkor közeledjetek mindenkihez szívesen.

Az ünnepet nem a nagy gazdagság teszi ünnepélyessé,
Ha béke van és szeretet, mindennel felér es ez teszi széppé.
Fogjuk meg egymás kezét, es szívünket vigyük a Jézuska elé,
Ez minden ajándékot pótol, így válik gyönyörű ünneppé.

Rózsaszentmárton, 2003. december 4.

Kedves Emberek!

Szeretettel köszöntöm Önöket Szent Karácsony ünnepe alkalmából.
Fogadják tőlem szeretettel az alábbi verset:

Óh! Kegyteli éjszaka

Óh, Szent Karácsony! Legszebb ünnep a világon.
Szeretet, békesség, tiszta szívünk átkaroljon.
Sejtelmes kegyteli éjszaka volt,
Felhők között ott ragyogott a teli hold.
S a Göncöl szekéren angyalok kara dúdolta:
Mennyből az angyal, lejött hozzánk a Jézuska.

Az Isten fia lejött közénk a Földre,
Itt járt kegyesen köztünk ember képében.
Óh, gyarló, bűnös ember, térdelj és borulj elébe,
Megvált a bűnöktől, ezért bízzál benne.

A kegyes Jézust akkor fölfeszítették,
Mit vétettek ellene, s az emberiség ellen, ők észre sem vették.
Ö végig szenvedte, megmutatta nekünk,
Tudta, ezzel a szenvedéssel megváltotta bűnös életünket.

Óh, Jézusunk vigyázz reánk,
Erős legyen édes hazánk,
Boldog legyen benne a nép,
Égre nézve ezért fohászkodom feléd.
Áhítattal imádkozom, bocsáss meg bűneimért,
Hallgasd meg kérlek óh, e szelíd könyörgést.

Naplemente

Este felé elmélázva a gyönyörű naplementét néztem,
Közben azon csodálkoztam, az elmúlt időt idézem.
Milyen is volt akkor régen ott azon a selymes réten,
Mikor együtt csodáltuk meg egymás szemét, s a naplementét az égen.

Az a régmúlt csodás este Istenem, de szép volt,
Azóta sok-sok év szállt el felettünk sötét lett közben a mennybolt.
Itt hagytál engem egyedül, jaj de fáj ez az emlék,
Ha velem lennél simogatnál talán megnyugodnék.

Versek és írások

Azt hittem a verseim, írásaim nem bántanak engemet,
De úgy látszik visszafelé is sülnek el fegyverek.
Az igazságot nem tudják bántás nélkül elviselni emberek,
De én erősen hiszem, hogy verseimen keresztül egyszer szíveket nyerek.
Boldogságom titka mégis a novellák és a versek,
Ezek éltetnek engem, nem engedik, hogy bánatos legyek.

Emberi sorsok

Az életben sokszor, ha valamit elhamarkodunk
Mikor visszavág a bumeráng, akkor csodálkozunk.
Sok könnyelmű ember él, ki szeretne áthágni rajtunk,
De ha megfontoltan élünk, sok ármány alól kibújhatunk.

Próbáljunk meg az életben jók és szolidak lenni,
Az emberek így példaképnek tudnak tekinteni.
Segítsük az elkeseredett lelkeket felvidítani,
S legalább mi lelki vigaszt nekik nyújtani.

Megéltünk sok rosszat, szomorú dolgokat,
De ha egyenesen állunk még jóra fordulhat.
Erősnek kell lennünk, s hinnünk jövő sorsunkban,
Tartogathat számunkra még hihetetlen mozzanatokat.

Édesapám

Az én drága édesapám.
nagyon jó s komoly ember volt
Míg mások könnyelműen éltek
Ő dolgozott csak családjára gondolt.
Arra nagyon oda figyelt
Mindennapi kenyerünk meg legyen
Családunkban mindenki boldog legyen.

Édesapám angyal ként szerettet engemet
Segített minden gondban, ahol lehetett
Minden gondolatom leste sírni nem engedett
Boldog volt ha az akadályokat vettem
Ebben segíthetett.

Elment tőlünk szinte búcsút sem intett
Üres lett minden, pedig itt hagyott mindent
Drágaédesapám nagyon fáj nekem, hidd el
Légy boldog a menyben talán megnyugszok itt lenn.

December

Eljött a december, s tél első hónapja,
Ködös zord az idő, nem süt a szép nap sugara.
Elaludtak a fák, s nincs virágainknak pompája,
Mi is behúzódunk, ha lehet a meleg szobába.

Szeretjük a telet is, meg van érdekes vonzata,
Mikulás kezdi az ünnepet, Karácsonnyal folytatja.
Futva jön Szilveszter az év utolsó napja,
Jó kedvvel, vidámsággal próbálunk túl lenni rajta.

Ezután jön január az év első hónapja,
Vajon mit hoz a jövő, fantáziánkat ez izgatja,
Február a farsang, s vidámságok hónapja,
Ablakunkon a jégvirág, szirmait nyitogatja.

Kérelem az Istenhez

Óh, Istenem! Aki igazgatod szerény kis életem,
Add meg nekem, kérlek, mindennapi kenyerem.
Ha nincs meg a kenyér, szomorúvá válik lelkem,
Ezért kérlek, Istenem! Add meg nekem a mindennapi kenyerem.

Óh, Istenem! Te vagy a világ mindenség istene,
Add meg kérlek minden népnek a világban,
Legyen meg a mindennapi kenyere,
Kenyér mellett ott legyen a szeretet,
S végül, add meg kérlek, Istenem,
Mindenütt a világban béke legyen.

Köszönet

Azt, hogy írásom igen nagyon tetszett.
Igen sok biztatást kaptam ezért tőletek
Ígérem, ha az Égiek megengedik nekem ezeket
Folytatásként nagyon sok szépeket írok még nektek.

Önismeret

Én magamról már régen nagyon jól tudom,
A szegényebben élő emberekhez tartozom.
Tőlük kapok hitet, nagyon sok szeretetet,
Így életemben talán még boldog lehetek.
Azért vannak nagyszerű, szerény jó emberek,
Akik akarnak és adnak is igazi szeretetet.

Tűzijáték

Varázsgömbök és tűzcsóvák villognak az égen,
Szebbnél szebb virágformákat öltenek a budapesti éjben.
Szép emlékek, csoda álmok jutnak eszembe,
Nem jön többé ily boldogság, csak él még szívembe.

Nézem én még most is sokszor a csillagos égboltot,
Szívemben a varázs nem olyan mint akkor volt.
Itt hagytál az emlékekkel te rég, csillagként ragyogsz az égen.
Vajon mikor találkozunk odafenn, lelkünk egyesül majd a mennyben.

Álom és valóság

A teliholdat, ha sokáig nézegeted az égen,
Meglátod magad az ég tükrében.
Egy csillaghegy tetejére felülsz, s lenézel a földre,
Álomvilágba szenderülve kapaszkodsz az ég peremébe.

Rózsakerti séta

A rózsakertben jártam a mai nap,
Rózsáiban láttam az éjszakai álmaimat.
A nap felé nyitogatták gyönyörű szirmaikat,
Lelkem kinyitották s boldoggá tették gondolataimat.

A szívem megdobbant mikor éreztem finom illatukat
Természeti varázsnak láttam színes pompájukat.
Ilyen szépség mellett elmenni nem lehet, folytatom gondolataimat,
Leültem közéjük és ébren ábrándozva éltem át éjjeléi álmaimat.

Boldogság árasztott el, hogy a gyönyörű rózsák közt sétáltam,
Máskor is elmegyek közéjük ha lehet, én elhatároztam,
Szeretettel töltődött fel a szívem e gyönyörű látványban,
Ajánlom másnak is ha lehet, nézzen szét e virág csodában és pompában.

Álom a rózsákkal

Álmomban egy csodaszép rózsaszálat láttam,
Kezembe vettem nagyon megcsodáltam.
Forgattam, gondoltam vajon mit jelent,
Az hogy álmaimban a rózsa valamit üzent.

Fölébredve gondolatom a tüneményes rózsák, körül forog
Ők elveszik rossz kedvemet, ha sír szívem s zokog
Mintha kérdeznék tőlem, miért nem vagyok már boldog?
Élvezzem az életem mely az égiektől megadatott.

Ha ébren vagyok a rózsák varázslatba, ejtenek,
Megszagolgatom őket, s ők megvigasztalnak engemet.
Szirmaikkal hozzám bújnak, mintha csókolnák kezemet
Úgy érzem, hogy ők szeretnek igazán körbe, ölelik lelkemet.