Advent – megérkezés
Karácsony
napjához közeledve egyre inkább elfog minket a láz, kit ezért, kit azért.
Van aki az ajándékokat keresi a lakás rejtekhelyein, mások az ajándékok
beszerzésével foglalatoskodnak. Ezek után nem is csoda, hogy a Karácsony
nemsokára az ajándékok körül forog és éppen azokról feledkezünk meg, akik az
ajándékot kapják...
„Nem az az igazi nagy tett, ha sokat adunk, hanem, ha nagyon szeretünk.”
(Lisieux-i Szent Teréz)
Advent
A latin eredetű szó (adventus) megérkezést jelent. A Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes szent idő a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette ádvent, valamint az egyházi év kezdetét. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali miséket látogattak, amelyeket angyali misének, aranyos misének is neveztek. 1611-ben a nagyszombati zsinat ádvent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatságokat.
Adventi koszorú
Ősi
időkből származik a varázskör gondolata. Koszorút fontak az emberek
szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból, és vörös meg aranyszín
szalagokkal díszítették. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, a
sárga és az arany a fényé.
A koszorú vagy a kör az örökkévalóság jelképe volt, és a varázserőé is, amely nem törik meg, nem múlik el. Azt tartották, hogy az ilyen szent koszorúkkal minden gonosz szellem elől el lehet zárni a házat. Ez az ősi varázslat idővel feledésbe merült. Csak 1838-ban újította fel Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész.
Ő alapította az első gyermekotthont Hamburgban. A ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készített, és minden istentiszteleten egy újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Márpedig adventben naponta tartott istentiszteletet az ottani gyermekeknek. Ez a szép ötlet gyorsan követőkre talált más gyermekotthonokban is. Évről-évre szebben és szebben díszítették fel ezeket a koszorúkat.
De
csak 1860-ban Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy a
fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék, és a huszonnégy gyertya
helyett csupán négyet tűzzenek rá, a négy adventi vasárnap
jelképeként. Így végül elég kicsi lett a koszorú ahhoz, hogy a
családi házakban és lakásokban is helyet kapjon és hirdethesse a
közeledő karácsony örömét. Az első világháború után Németország protestáns
vidékein már minden családnál kigyulladt az adventi koszorú.
Néhány évvel ezelőtt találta ki egy jó üzleti érzékü kertész, hogy felújítja az ősi szokást, és ajtókra és ablakokra akasztható kis koszorúkat készít. Hamarosan követőkre talált. Noha mára a legtöbb helyen elfelejtették már, miért kör alakúak a koszorúk, és miért díszítjük őket vörös és aranyszalagokkal, a kedvenc forma és a kedvenc színek máig fennmaradtak