November 30.
András napja
András napja az adventnek, illetve az egyházi évnek a kezdete, már a téli napforduló időszakába esik: a bűbájosság, az eladó lányok szerelmi varázslatának időszaka veszi kezdetét. A muzsikálásnak is megálljt int, megszűnnek a zajosabb mulatságok: „András zárja a hegedűt.” Ilyenkor kezdődnek a disznótorok, innen származik a tréfás Disznótoros Szent András elnevezés.
ndrás
apostol, Jánossal együtt, Keresztelő Szent János tanítványa volt, és a
tanúságtételt követő napot Jézus társaságában töltötték. András vitte hírül
testvérének, Péternek, hogy megtalálták a Messiást. Az első meghívott
apostolok közé tartozik, az apostolok névsorában a harmadik.
Betszaidából származott, és testvérével, Péterrel együtt halász volt.
Az Úr a háló mellől hívta meg, és attól kezdve kétkedés nélkül hitt
Jézusban, és mindenek fölött szerette Őt. Fülöppel együtt ő vitte Jézushoz
az érdeklődő pogányokat. A csodálatos kenyér-szaporításkor ő hívta fel Jézus
figyelmét, hogy az egyik gyermeknél van két hal és öt kenyér.
Szent András-oltár
Liptószentmiklósról
(Magyar Nemzeti Galéria)
A hagyomány szerint az első pünkösd után több helyen hirdette az evangéliumot, de a Szentírás igen szűkszavúan tesz említést András apostol cselekedeteiről.
Az első századig visszamenő hagyomány szerint Szkitiában
hirdette az igét, majd Kis-Ázsiában, a Földközi tenger vidékén,
azután Tráciában, az Alsó-Duna tájékán és Görögországban.
Ősi hagyomány szerint isz. 60. körül Achajába, Patras városába
ment téríteni. Elfogták, bálványáldozatra akarták kényszeríteni, ezt azonban
nem tette meg. Börtönbe vetették, és bár a nép ki akarta szabadítani, András
annyira vágyakozott a vértanúságra, hogy végül is ráhagyták.
November 30-án „X” formájú keresztet készíttetett számára a helytartó (ez az ún. andráskereszt), amit András boldog örömmel fogadott. Két napig függött élve a keresztjén, de még ott is Krisztusról prédikált.
357-ben testét átvitték Patrasból Konstantinápolyba az Apostolok templomába, de itt is csak 1210-ig maradt. Ekkor Itáliába, Amalfiba vitték. Teste ma is ott nyugszik, fejét azonban 1462-től Rómában, a Szent Péter bazilikában őrzik.
Neki tulajdonítják egyes szerzők az apokrif, nem kánoni 'András (és Máté) cselekedeteit'. Ennek a műnek részletei hivatkozásokban és gnosztikus átdolgozásban maradtak fenn.
Miután a Volgáig terjedő keleti területeken is hirdette az evangéliumot, ezért vált Oroszország védőszentjévé. Ő alapította a bizánci egyházat is, ezért a Római Birodalom keleti fővárosa is védőszentjeként tisztelte. András a középkorban, főleg Oroszországban a különösen kedvelt szentek közé tartozott.
A szkíta területekről érkező magyarok körében is nagy tiszteletnek örvendett. Az egykori Magyarországon ezt számos helységnév őrzi, pl. Békésszentandrás, Garamszentandrás, Lipótszentandrás, Mosonszentandrás, Temesszentandrás, Andrásfalva és mások. Három magyar király is viselte nevét: I. András (1047-1060), II. András (1205-1235), III. András 1290-1301)
Szent András Skóciának is patrónusa. Néhány csontját állítólag a mai, Fife-i Szt. András városba szállították a 4. században. A középkortól kezdve Skócia nemzeti szimbóluma az az X-alakú kereszt, melyre Andrást kifeszítették.
A romániai
ortodox egyház zsinata 1997-ben az ország védőszentjének
nyilvánított Szent Andrást. András napi népszokások:
Rövid részlet a „Kerek istenfája, szép tizenkét ága” című
néprajzi sorozatunkból (Molnár V. József) és moldvai csángó András-köszöntő
(Dorombér együttes)
Népszokások
Andrást a nép házasságszerző szentnek tartja, ami valószínűleg ahhoz az egyházi hagyományhoz kapcsolódik, hogy a pap az András napjához legközelebb eső első adventi vasárnapon olvassa fel híveinek az elmúlt egyházi év eseményeit, a házasságkötéseket, születéseket. De hozzájárul Szent András házasságsegítő szentként való tiszteletéhez az a téli napfordulós meggyőződés is, miszerint az ilyen hosszú éjszaka a szerelmi varázslások legalkalmasabb ideje.
Még ma is ismeretesek az olyan régi szokások (ezeket
nemcsak a nép ismerte, de a főrangúak is), hogy a lányok este többnyire
magányosan, titokban szilvás gombócot főznek, mindegyikbe
beleraknak egy-egy férfinevet tartalmazó papírt, s az első feljövő gombócba
zárt név lesz a férjüké.
Baján azt tartották, hogy az a lány, aki meg akarja látni jövendőbelijét, az
Andráskor böjtöljön, lefekvés előtt mondjon el három Miatyánkot és
Üdvözlégyet, este a feje alá férfiruhát tegyen. Erre utal a
mondás: „Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát iccakáján.”
Az erdélyi Mezőpanitban egész napos böjtöt tart a lány, este az udvaron
kötényébe szedi a csillagokat (miközben visszafelé számol tíztől
egyig tízszer, kétszer ugyanazt a csillagot nem szabad leszednie.) A
csillagokat a kötényéből az ágyba önti, s éjszaka megálmodja a vőlegényét.
Más szokás szerint lefekvéskor elmondják mondókájukat: „Párnámat
rázom, Szent Andrást várom, kutassa meg a jövendőbeli párom!”
Ismeretes az is, hogy a vánkos alá tükröt tesznek, s ha éjfélkor
belenéznek, megpillantják jövendőbelijüket.
Palóc vidéken almát rejtettek az eresz alá, Borbála napján megfordították, s karácsonykor magukkal vitték az éjféli misére; lassan mentek vele, és aki ilyenkor megszólította az almát vivő eladó lányt, annak a fia vagy rokona lett a vőlegény.
Érsekvadkerten a termékenységvarázsló „aprószentek-vesszőket” ilyenkor szedik a határban. Máshol a zsúpfedeles házak ereszét megrázták, s a kötényükbe hulló magból jósoltak: ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik. A hallgatózásból való jóslásnak legismertebb formája volt az ól rugdosása. Úgy vélték, ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez.
Hidvégardóban András előestéjén a lányok búzával vagy zabbal dobálták meg az ablakokat. Még nagyobb volt a hatás, amikor kézzel megverték az ablakot és utána egy repedt üveget a földhöz vágtak. Ez akkorát csörrent, mintha az ablaküveg tört volna be. Várták, hogy mit szólnak a háziak. Általában biztatták: „Elmégy, ne félj!” vagy „Elviszenk, ne félj!” Ezt azt jelentette, hogy farsangban férjhez fog menni. Voltak persze durvább kiszólások is: „Nem kellesz senkinek! Nem mégy el!” vagy „Kinek kellenél? Nem visz el senki!” A kiszólás lényege az volt, hogy mit fognak mondani, férjhez megy-e vagy sem.
Általában a nagyobb lányok csoportokba verődve járták végig a falut és dobálták meg terménnyel az ablakokat. Ez volt az András-esti szórakozás. Később a lányok felhagytak ezzel a szórakozásukkal, és a gyerekek dobálták az ablakokat terménnyel. Ennek már nem volt jelentősége, csak a szokást vitték tovább.
A közös jóslások többnyire a fonóban történtek - ólomöntéssel, gombócfőzéssel. A gombócba egy-egy férfinevet rejtettek; amelyik elsőként jött fel a víz tetejére, az lett az illető férjének a neve. Az ólomöntésnél az öntvény alakjából a jövendőbeli foglalkozására igyekeztek jósolni. Ha valaki véletlenül magasra kötötte a szöszt, úgy vélték, sokáig nem megy férjhez. A jóslás legismertebb módja a meggyújtott kenderkóc volt. A borsodi fonókban három csepűbábot állítottak, a középső jelképezte a lányt, a két szélső a legényeket. A lányt jelentő bábot meggyújtották. Ha valamelyik szélső báb ettől nem gyulladt meg, azt jelentette, hogy az illető legény nem szereti a lányt.
 disznótoros receptek |
A moldvai és gyimesi magyarok ezen a napon a farkasok ellen megfokhagymázták az ajtókat, hogy ne vigyék el a jószágot. E célból összekötötték az ollót, mert úgy gondolták, ha nyitva maradna, a farkasok elvinnék a juhokat.
Hagyományosan disznóölő Szent András napjától, a hideg idő beálltával kezdődtek a disznótorok és farsang végéig tartottak.
A magyar nyelvterületen a disznótor mindenütt jeles alkalom volt az adománygyűjtésre, köszöntésre, alakoskodó játékok bemutatására. Egyes vidékeken a disznótoros vacsora alatt álarcos, maskarás gyermekek, süldő legénykék az ablakok alatt kántáltak, tréfás rigmusokat mondtak, elbúcsúztatták a leölt disznót. A gazda ilyenkor behívta a kántálókat, és megvendégelte őket.
Forrás: http://kincsestar.radio.hu/jeles/jelesadventandras.htm