Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk "sütiket" használunk honlapunkon. Az oldal használatával Ön beleegyezik a "sütik" használatába.

itt vagy: Hírek › Az Idősek napi ünnepségen elhangzott köszöntő

Az Idősek napi ünnepségen elhangzott köszöntő

2014. október 6., 08:40
Sipos Jánosné Polgármester köszöntője 2014. október 5-én

Kedves Időskorúak, Szép-korúak! Tisztelt Jelenlévők!

,,Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert fáradságos életükkel kiérdemelték, nem is abból a józan előrelátásból, hogy egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre, hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!" - írja Müller Péter.

 

Az idősek világnapját 1991-ben rendezte meg először az Egyesült Nemzetek Szervezete. Rózsaszentmártonban az Idősek Otthona átadása óta, vagyis immáron 10 éve tartjuk ezt az ünnepet minden év október első vasárnapján.

 

Az én tisztem ma délután az, hogy az Önkormányzat nevében tisztelettel köszöntsem Önöket ezen szép ünnep alkalmából. Önök már mind nyugdíjas éveiket töltik, nem azért kelnek fel korán reggel, hogy a munkahelyre igyekezzenek, nem nehezül a vállukra a munkahelyi felelősség terhe. Elvileg nyugodtan élhetnek kedvteléseiknek.

 

Elvileg, mondom, mert én nem igen találok olyan nyugdíjast, akinek nincs dolga vagy gondja. Van, aki a pénz, a nyugdíj beosztásával küszködik, van, aki a betegséggel, van, aki nem győz a gyerekein, unokáin segíteni, ennek ellenére úgy érzi, hogy a család terhére van, és van, akit az egyedüllét gyötör és sorolhatnám.

 

Pedig az öregkornak számtalan erénye van. Riemann azt mondta: az érett kor egyik legfontosabb erénye a higgadtság, amely türelmesebbé tesz másokkal és önmagunkkal szemben. Kevesebb indulattal viseltetünk a szokatlan jelenségek iránt és több tárgyilagossággal ítélünk.

Más megközelítésben hasonlíthatjuk az emberi életet a négy évszakhoz, de talán a legszebben egy fa szimbolizálja sorsunkat. Először még kis magonc, cseperedve csemete, majd sudár lesz a termete, tele lesz zöld levelekkel, rügyekkel, virágba borul, termést hoz, aztán lehullajtja a sárguló leveleit, majd téli álmot alszik. Önök most hol is tartanak? A levélhullajtásnál, ami ősszel történik.

Ősz van a természetben és van az életutunkban is. Ilyentájt még bőven simogat minket a napsugár, ebben az időszakban van a betakarítás is. Az Önök élete is erről szólt. Nehézségek közepette felnevelték, majd útjára bocsájtották gyerekeiket. Most pedig unokáik életét egyengetik türelemmel és alázattal.

De ahogyan az ősz is lehet borús, bánatos, szomorú, latyakos, az Önök életében is vannak nehézségek. Már nem tudnak olyan könnyedén és gyorsan mozogni, hol itt fáj, hol ott fáj, sokat kell költeni a gyógyszerekre is, de a szívük, az nem öregszik!

Megvívták már az élet nagy, merész csatáit. A lelkükben dúló viharok lassan lecsendesültek. Lehet, hogy fiatalon az élet becsét nem érezvén sokszor pazarlóan bántak lehetőségeikkel. De az élet adta tapasztalatok idővel bölcsességgé nemesedtek. Ma már tudják: „Mindennek rendelt ideje van, s helye van az ég alatt minden akaratnak.”

Kívánom az idős és szép-korúaknak, hogy bajaik, problémáik ellenére is élvezzék az életük minden egyes pillanatát, mert hatalmas ajándék az élet, és éppoly nagy kincs az, hogy embernek születtünk. Az év minden napján érezzék a család, a társadalom megbecsülését. Érezzék, hogy szükség van Önökre, érezzék, hogy vannak dolgok, amit jobban tudnak, vannak dolgok, amit csak Önök tudnak.

A mai napon Önöket köszöntik az óvodások, iskolások, felnőttek és idősebbek egyaránt, nekik és felkészítőiknek tisztelettel megköszönöm, hogy ismét elfogadták felkérésünket.

Köszöntőm végén kívánok mindannyiuknak jó egészséget, boldogságot családjuk körében, kérem, fogadják szeretettel Márai Sándor „Ajándék” című versét.

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.”

 

Az ünnepségen készült fényképek itt megtekinthetőek.

Önkormányzati elektronikus ügyintézés

Videók