Rózsaszentmárton történelme
Rózsaszentmárton Heves Vármegyében, a Somlyó-hegy lábánál található. Észak felől a Mátra hegység nyugati nyúlványai, nyugat felől Apc község, délnyugatról Petőfibánya, dél felől Ecséd, kelet felől pedig Szűcsi községek határolják.
Rózsaszentmárton, korábbi nevén Fancsal, már az őskorban is bizonyítottan lakott hely volt, mert a község határából kőkorszakból származó emlékek is kerültek elő. A falu keletkezésének feltételezett időpontja az 1000-től 1050-ig terjedő időszakra esik. Valószínűleg Szent István, vagy Aba Sámuel adományozta egy Fanchal nevű vitéznek, aki után évszázadokig viselte a község ezt a nevet.
Az elmúlt ezer év alatt gyakran cserélődtek gazdái.
Bár 1231-ig nincs írásos dokumentum a település történetéről, annyi bizonyos, hogy a XII. század elejéig királyi várbirtok volt. 1231-ben az Aba nemzetség birtokai között találjuk Fanchál néven.
1325-ben csere útján a Nekcsey család birtoka, 1414-ben a szuhai Jákófi és Fedémesi nevezetű birtokos családok kezén van. Az 1564 évi adóösszeíráson négy adóportával szerepel. 1589-90-ben az egri várba szállították a püspöki tizedet. Az 1690 évi összeírás szerint Szalay György, Szalay Albert, Szalay Imre, Szalay Gáspár, Fejérpatakai özvegye és Gál János voltak itt a birtokosok. 1693-ban a hatvani uradalomhoz tartozott, melyet előbb kamarai tisztek vezettek, majd gróf Salmis tulajdona lett.
1720-ban, mint a hatvani uradalom jobbágyfaluját írták össze Fancsal néven 27 családdal. 1723-ban gróf Starhemberger Tamás birtoka III. Károly király adománylevele alapján. 1741-ben vétel útján a hatvani uradalommal együtt gróf Grassalkovich Antal birtoka 1841-ben bekövetkezett haláláig.
1841-1864-ig báró Sima György bankár birtokolta a települést, majd egy belga bank vette meg Sima Györgytől.
A lakosság 1231-től a XVIII. századig mezőgazdasággal foglalkozott. Gazdálkodási viszonyai kedvezőtlenek voltak. A települést erdő övezi. Erdőirtással tudtak csak némi szántóföldhöz jutni. 1848 után a fancsali parasztgazdaságok igen elmaradott állapotban voltak. A fejlődés csak az 1870-es évek elején indult meg.
1873-ban nagy kolerajárvány pusztított a faluban, aminek sokan estek áldozatul. Ebben az időben még nem volt orvos, csak a bánya fejlődésével került Rózsaszentmártonba.
1914-ben kitört az I. világháború. A településről 42 éves korig, majd 50 éves korig behívták a férfiakat, elvitték a kocsikat, lovakat, így sokak földje megmunkálatlan maradt.
A Tanácsköztársaság idején Rózsaszentmártonban is megalakult a direktórium. Bukása után román megszállás alá került a község.
Az 1920-as évek elején már két kőbánya is működik. Munkalehetőség a mezőgazdaságon kívül, a kőbányában, a selypi cukorgyárban és a helyi lignitbányában volt. A bánya először az 1890-es években kezdte meg működését, de tönkrement, majd 1917-ben kezdték újra a lignit termelését.A II. világháború után megindul a falu fejlődése. Az ország újjáépítése és iparosítása megkívánta a szénbányászat fejlesztését. Falunk határában több aknát nyitottak, mind mélyművelésű volt. Ez az iparág nagyon sok embert vonzott ide az ország különböző részeiből, akik szép számmal növelték meg a falu létszámát. A fiatalok képzésére vájáriskola is létesült. A Horgas nevű dűlőben pedig lakásokat építettek számukra. A szép új környezet, a sok gyerek tette indokolttá, hogy a falunak ebbe a részébe építsék az új iskolát.
Fancsal község római katolikus templomát herceg Grassalkovich Antal kegyúr építtette 1780-ban. Gyetvai János patai főesperes szentelte fel Szent Márton püspök tiszteletére - valószínűleg, ezért választotta a Szentmárton nevet Fancsal lakossága 1903-ban. A plébánia 1800-ban épült, ugyancsak herceg Grassalkovich Antal kegyúr költségén.
Napjainkra Rózsaszentmárton egy folyamatosan fejlődő, megújuló településsé vált. A község az elmúlt években jelentős változásokon ment keresztül: egyre több fiatal család választja otthonául, ami hozzájárul a település „megfiatalodásához”. Ebben nagy szerepet játszik a környéken elérhető munkalehetőségek bővülése, valamint a kedvező lakhatási feltételek.
A falu nyugodt, biztonságos környezetet kínál lakói számára, ami különösen vonzó a gyermeket nevelő családok számára. Az itt élők közössége összetartó, a hagyományok tisztelete mellett nyitott a fejlődésre és az új lehetőségekre is.
Rózsaszentmárton ma már nemcsak történelmi múltjára lehet büszke, hanem arra is, hogy élhető, barátságos és egyre inkább fejlődő településként biztosít otthont lakóinak.
Rózsaszentmárton címere
Kék, háromszögű a pajzs, melyben piros szíves arany palócrózsa motívum helyezkedik el a pajzs tengelyében, tövénél, mely zöld hármashalomból kinövő, két oldalra szimmetrikusan, haránt irányú fogazott rózsalevéllel.
Az aranyróza tetején középtől kiindulva egy függőleges és két oldalt hajló arany búzakalász (a rózsánál szélesebben, de nem a levelek csúcsáig kihajolva) látható.
Forrás: https://www.nemzetijelkepek.hu/rozsaszentmarton-kozseg